Arad | Fehér | Hunyad | Krassó | Temes
Jelenidő  |  Álláspont  |  Krónika  |  Sport  |  Gazdaság  |  Kultúra  |  Ifi  |  Egészség  |  Hitélet
Csütörtök, 2022. május 26., 13.52

De mi lesz, ha megtartjuk?

Írta: Jámbor Gyula
2021. február 15., 16.14 Hétfõ / Arad

Tetszenek-e emlékezni az 1990-es évek elejére, közepére, amikor Románia-szerte nagy tüntetések zajlottak, s a sajtó is tele volt a „Nem adjuk el az országot!”-féle szlogenekkel.

Szó mi szó, nagyon sok későbbi menő üzletember akkoriban alapozta meg „szerencséjét”, húgyért-fosért (bocsánat az illetlen kifejezésért, de így mondja az utca egyszerű embere) megvásárolt gyárakat, üzemeket, az okosabbja a nagyobbakat szétdarabolta, az arra érdemesnek gondoltakat átalakította, modernizálta, a gyengéktől megszabadult. Akár úgy is, hogy ócskavasnak adta el gépeit, berendezéseit, a területet pedig, mondjuk, nagyáruház vagy lakások építésére.

Aztán lassacskán eladták a termőföldek jelentős hányadát is, s amikor az állam észbekapott, s rendezte valamelyest a dolgokat, már sok százezer hektár külföldi kézen volt. Amelyek után jár az Unió termelési támogatásként adott pénze.

No de mi történt, történik a csekély maradékkal, az állami kézen maradt vállalatokkal?

Köszönik szépen, megvannak, ha nagyon rossz állapotban is.

A mostani gazdasági miniszter hétfőn jelentett be egy erősen szomorú hírt, miszerint az általa vezetett minisztériumhoz tartozó 42 vállalat közül 14 csődben van vagy fizetésképtelen, 22 pedig nagyon nagy gondban, veszteséges vagy hatalmas az adóssága. Összességében 36 a 42 közül kész csődtömeg, amelyeknek a helyrebillentésére a jelenlegi felállás, vezetőség és üzleti politika mellett halvány remény sem lehet.

Azért, véli a miniszter, mert egyesek (a sajtó nyelvén az „okos fiúk”) kullancsként rájuk telepedtek, s mindent kiszívtak belőlük, amit lehetett.

Az állam pedig – sokak szerint a legrosszabb gazda – tűrte, vagy tehetetlenségből, vagy azért, mert bizonyos embereknek, párthíveknek illett zsíros állásokat biztosítani, szemet hunyni bizonyos szabálytalanságok fölött stb.

Az állam sok mindent kibír, többek között hatalmas és indokolatlan veszteségeket is.

Nos, a Gazdasági Minisztérium példája nem az egyedüli, más főhatóság alá is tartoznak csak adósságot „termelő” vállalatok.

Most azt mondja az említett miniszter, hogy véget vet ezeknek az állapotoknak, s első lépésként egy ügyes, jó üzletember államtitkár hölgyet bíz meg a helyzet orvoslásával, a beteg cégek meggyógyításával.

Nem hinném, hogy lehetetlen, de hogy nagyon nehéz és hosszadalmas, az kétségtelen. 

Kellene hozzá, nagy hirtelen, mindenik élére rátermett, határozott, a biztosan jelentkező ellenállással szembefordulni képes menedzser, a termékstruktúrát, munkafolyamatokat, értékesítést stb. megreformáló szakembergárda, és távolról sem értünk a végére.

Elég lesz-e hozzá négy év – ha addig megmarad a mostani miniszter?

De ha csak komolyan elkezdődne a folyamat, már akkor is érdemes lenne belevágni.

Az állam nem élősködhet a végtelenségig a könyörtelenül „végrehajtott”, és rosszabbul fizetett magánszektoron.

Szóljon hozzá
CAPTCHA Image
Jelen
Puskel Péter
Communitas
www.mti.hu
www.hirkereso.ro
www.hirtv.hu