Arad | Fehér | Hunyad | Krassó | Temes
Jelenidő  |  Álláspont  |  Krónika  |  Sport  |  Gazdaság  |  Kultúra  |  Ifi  |  Egészség  |  Hitélet
Hétfõ, 2022. január 17., 12.09

Elfoglaltság hiányában

Írta: Ujj János
2021. október 25., 16.14 Hétfõ / Arad

Ahhoz a korosztályhoz tartozom, amelynek beszélgetési témáiban a nők és a foci, illetve (hölgyek esetében) a divat és a vásárlás helyett inkább a saját egészségükre terelődik a szó. Az ismerős, barát „Hogy vagy?” kérdését már nemcsak puszta udvariasságnak veszik, mint az angolok, hanem mindjárt taglalni is kezdik egészségi állapotukat. Van, aki humorosan tálalja nyavalyáit, elfogadja a változtathatatlant, van, aki már-már orvosi alapossággal vázolja a kórtüneteit. (Erről jut eszembe, jó humorú orvos barátom arra a válaszomra, hogy csak egy krónikus betegségben szenvedek, nevetve hozzátette: akkor te nem is élsz! A te korodban illik legalább kettőben.)

Minap, villamosra várakozva összefutottam egy, a környékünkön lakó ismerős hölggyel. Hova igyekszik? – kérdésemre jött a válasz: gyógyszertárba. Mondom, abból száz méteren belül kettő itt is akad. Igen, de ezek drágák – válaszolta. Aztán kifejtette, hogy a számára felírt gyógyszerek melyik patikában mennyibe kerülnek. Pontosan tudta valamennyi árát, ezért a háziorvosánál három különböző receptet kér, mert mindegyikkel más-más gyógyszertárból váltja ki a kompenzált gyógyszereit. Ahol azok olcsóbbak. Nem csodálkoztam a szokásán, kisnyugdíjas lévén valószínűleg néhány fontos lejt megspórol rajta.

Ami ezt követte, azon viszont kiakadtam. A hölgy elkezdte felsorolni a gyógyszerek összetevőit, a mellékhatásokat, sőt az ellenjavasoltakat is. Hogy melyik helyett íratott fel másikat, mert a gyógyszerleírás szerint számára az előző ártalmas volt. Állítom: többet tudott a saját gyógyszereiről, mint a patikuslány, aki kiszolgálta.

Megjött a villamos, azon is folytatta kiselőadását. Bevallom: az első megállónál leszálltam, s bevártam a következő járatot. Nem a betegségből, hanem a tudálékosságból ez túl sok volt. Nem irigylem a háziorvosát, akihez (valószínűleg) kész rendelési listával állít be, s maga diktálja a felírandó gyógyszereket.

Mindenkinek megvannak a maga szokásai. Én a számomra előírt gyógyszereket beszedem, a fene sem nézi meg, hogy mit írnak a mellékelt cédulán. Valószínűleg nem a leghelyesebb, de az orvos nálam jobban tudja, azért írta fel. Ez az ő hivatása, ezért végzett egyetemet. Én benne bízom. Ha netalán észlelnék valami rendellenességet, hozzá fordulnék panaszommal, nem pedig a használati utasításon keresném az eligazgatást.

Csak elgondolkozom azon, hogy az illető hölgy, illetve a hozzá sok-sok hasonló személy unaloműzőnek menekül az ilyen elfoglaltságba. Mert nincs társasága, nincs egy olyan közösség, amelyben leköthetné magát. Testileg, lelkileg. Egy jó programmal rendelkező nyugdíjas klub. Kártya- és römipartnerekkel, kirándulásokkal, közös színházlátogatással, teadélutánnal. Minden jobb, mint elmerülni saját nyavalyáink boncolgatásába, a gyógyszerek tanulmányozásába, a kórtünet kielemzésébe.

Vajon lesz-e ilyen klubunk?

Szóljon hozzá
CAPTCHA Image
Jelen
Puskel Péter
Communitas
www.mti.hu
www.hirkereso.ro
www.hirtv.hu