Elnökök vád alatt

A koronavírus-járvány kétségtelenül eddig nem látott helyzetet teremtett, mint mindenhol Európában, Romániában is. Az ismert helyzetet fölösleges részletezni, mindenki tudja, miről van szó – van azonban egy olyan vonatkozása, amilyen eddigi szintén nem fordult elő az ország történetében: nevezetesen az, hogy két államfőt – a jelenlegit és egy voltat – hazai civilszervezetek súlyos vádakkal a Diszkriminációellenes Országos Tanács (CNCD) és az Országos Audiovizuális Tanács elé citáltak.

Iohannis elnököt a múlt hét szerdáján a székely autonómia ügyében tett botrányos (bunkóságra valló, hamis) kijelentései miatt a Mikó Imre Jogvédő Szolgálat citálta a CNCD, Băsescu volt államelnököt három hazai civilszervezet az Országos Audiovizuális Tanács elé. Az előbbiről már bőven írtunk, ez utóbbiról most olvashatnak.

Aki ezekben a napokban nézte a hazai tévét – a bezártság közepette nyilván többen nézték a szokásosnál – láthatták a beszámolót (akármelyik csatornán) a Balázsfalván május elsején, pénteken lezajlott botrányról: kijárási tilalmat semmibe vevő romák egy csoportja az utcán randalírozva összecsapott a kirendelt karhatalommal. Csúnya volt, valóban.

Ennek kapcsán látta jónak Traian Băsescu újra megszólalni – talán nemcsak volt államfőként, hanem európai parlamenti képviselőként is. Ez lett volna a kisebbik baj, ha nem mond a három civilszervezet felháborodását méltán kiváltó dolgokat.

De mondott.

Többek között azt, hogy a cigányok (az 1991-ben bevezetett roma elnevezést tévesnek tartja, erről a fantazmagorikus elnevezésről le kell mondani) „siralmas képet teremtettek a román népről”. Meg azt: „ismételten bebizonyosodott, hogy a románok jósága és toleranciája végül károkat okoz nekik”.

Folytathatnék, de maradjunk ennyinél, főleg az utóbbi mondatnál, ami e sorok íróját a legjobban megérintette, bár nem először hallja a román nép különleges adottságairól szóló fejtegetéseket. Itt, ugye, soha nem is volt diszkrimáció (mikor is törölték el a cigányok rabságát, azaz a rabszolgaságot?), és zsidó holokauszt is csak úgy lett a II. világháború idején (utólag félszájjal elismerve) hogy történészek, köztük zsidók cáfolhatatlan dokumentumokkal, tényekkel igazolták, immárom az új rendszerben.

A román nép nem rosszabb a többinél, de nem is jobb.

Azt a jó harminc éve megbukott rendszerben is hallottuk, hogy hazánk milyen nagyszerűen, sőt Európában és a világon egyedülállóan pozitív módon kezeli a nemzetiségi kérdést. Aminek megoldása igen jól haladt: a zsidókat és a németeket sikerült gyakorlatilag majdnem teljesen felszámolni, s a magyarokkal sem látszott reménytelennek a helyzet. A romákkal viszont gondok akadtak, egyebek között azért, mert nincs befogadó anyaországuk. Az elmúlt években sokan Nyugaton próbáltak szerencsét, és hát valóban nem mindig hoztak elismerést Románia számára.

A nyilatkozat egésze azonban – noha megjegyzi, hogy „nem minden cigány egyforma”, mert vannak dolgozók is – erősen diszkrimináló, mondhatni rasszista. Mellesleg kitér arra is, hogy hiába bocsátott a román állam komoly pénzeket felzárkóztatásukra, integrálásukra, nem volt sikere. Hogy az állam nem csinálta igazán jól, amit csinált, hogy lenne bármilyen hibája, fel sem vetődött.

Súlyát, értelmi színvonalát tekintve a két államfő legutóbbi megnyilatkozását tekintve méltán zárkózhat fel egyazon vonalra. És az nem az élvonal.

Most várom a CNCD döntését, annál is inkább, mert Băsescu visszaeső, egyszer már megbüntették (elnöksége alatt), amikor egy újságírónőt „büdös cigánynak” nevezett. Most remélhetőleg nem ússza meg 600 lejjel, és ma is létező nimbuszának komoly megtépázása nélkül.

Bár, őszintén szólva az ellenkezőjét is el tudom képzelni.

Jámbor Gyula