Ma Románia államfője, miniszterelnöke és a kormány több tagja mega-demonstráción vett részt az ország déli részén, Dăbuleni környékén.
A városka neve talán nem ismeretlen a tévénézők számára – híres dinnyetermelő vidék, szezon idején gyakran emlegetik, mutogatják.
Most azonban nem a dinnyetermesztésről, hanem az erdősítésről szólt a magas rangú személyiségeket felvonultató kampánykezdet, annak kapcsán, hogy március 21-én az erdőről emlékezett meg az ENSZ világnapja. Az erdőről, a világ egyik meghatározó környezeti tényezőjéről, amelyből azonban egyre kevesebb van. Elborzasztó tényeket, adatokat hallhatunk, például, az amazonászi meg egyéb őserdők kiirtásáról – kell a mezőgazdasági terület, mondják, az egyre szaporodó emberiség eltartásához –, de hogy ez milyen rettenetes következményekkel jár, arról elsősorban csak a tudósok, természetvédők beszélnek. Az erdő, mint köztudott, széndioxidot nyel el a légkörből és oxigént bocsát ki, s már csak ezért is rendkívül hasznos. Fák, erdők nélkül az élet elképzelhetetlen.
Vajon hogyan állunk Romániában e kérdésben?
A helyzet pillanatnyilag nem katasztrofális ugyan, de aggasztó, az ország erdőállománya jó ideje csökkenőben van, bár a tavalyi kimutatás picike javulást mutat a két év előttihez képest. A hazai folklór szerint „a román testvér az erdővel”. Igaz, manapság nagyon kevesen élnek az erdőben, s a testvériség fogalma is változott – ma sokan rossz viszonyban lévő mostohatestvérként viszonyulnak az erdőhöz: irtják, törvényesen és törvénytelenül. A faanyag kivitele jó üzlet Európa-szerte, sok ország kapva kap utána, még akkor is, ha magának is vannak erdői – de azokat, bölcsen, inkább kíméli.
Romániának, mondják a tavalyi statisztikák, jelenleg 6,59 millió hektár erdeje van, ami területének 27,7 százalékát fedi. Összehasonlításként: az erősen iparosított Németországban ez az arány 32%, Franciaországban 30, Bulgáriában 31, a többnyire síkvidékű Magyarországon 19%. Spanyolországgal ugyan (51%) egyikük sem vetekedhet, lekörözik viszont Nagy-Britanniát (12,9%).
Mindenesetre azok a jó háromszáz évvel ezelőtti idők, amikor, mondják a feljegyzések, a Dunától a Kárpátokig úgy lehetett eljutni, hogy az embernek ki sem kellett mennie az erdőből, nagyon messze vannak. Főleg az ország déli részén, amely fokozatosan elhomokosodik.
A nagy demonstratív erdősítési akciót nem véletlenül választotta ki a szakminisztérium éppen ezen a helyen.
Az a pár fa, amit a magas méltóságok elültettek, persze se nem oszt, se nem szoroz az általános mérlegben, de jelezheti, hogy lám, az ország nagyjai tudnak a bajról, és törődnek megoldásával. A megoldás kétségkívül nagyon hosszú kimenetelű, a ma elültetett csemetéből évtizedek múltán lesz erdő. De a táj addig sem válik sivataggá.
