Szikrafelhők szálltak fel tegnap-tegnapelőtt Bukarestben: az ország parlamentjében az alsó- és felsőház együttes ülésén a honatyák az új költségvetést, meg politikai tőkéjüket kovácsolták.
Erőteljes összecsapásban, amely tegnapelőtt, hétfő délután kezdődött, de a keddre virradó éjszaka legelején még nem ért véget, úgyhogy a döntés a keddi napra maradt. Időközben, mondják a tudósítások, több (ellenzéki) honatya hátsója annyira megfájdult az ülésben, meg az eredménytelen hadakozásban, hogy a részszavazások idején (amikor sorra elutasította a többség az ellenzék állítólag több ezer módosító indítványát) egyszerűen elhagyták az üléstermet, párttársaikra bízva, a kivonultak kártyáival, a szavazást. Ami a parlament törvényei szerint szabálytalan.
Mint mindig, a kormány előterjesztette költségvetési (terjedelmileg is hatalmas, rengeteg tételből álló) törvénytervezet elfogadását „alapos vita” előzte meg. Meglehetősen egysíkú: a kormánypártiak (hosszasan, persze) mellette, az ellenzékiek ellene érveltek, sokszor nem egészen „ortodox” módszerekkel és fordulatokkal.
A kormánypárt nagyjából azt hangoztatta: a költségvetés semmiképpen sem megszorító („de austeritate”), az eddigieknél nagyobb összeget irányoz elő az újraindításra, a beruházásokra (mint a válságból való kilábalás egyetlen reális alternatívájára), az ellenzék viszont kifogásolta, hogy a tanügyre, egészségügyre stb. a szükségesnél jóval kisebb erőforrásokat biztosít, eltörölte a fizetés-, nyugdíj- és bizonyos járadékok kifizetését stb.
Mindkét fél álláspontjában van igazság (ezt persze az egymással szembenállók nem ismerik el), mindkettő igényeinek teljesítésére azonban a jelenlegi, igen nehéz gazdasági körülmények között (meg általában máskor sem) egyszerűen nincs mód. A tényleges forrásokat a mindenkori kormányzónak kell biztosítania, az ellenzéknek pedig, populáris követeléseivel, a nép rokonszenvét kell kivívnia. (Ha nem is holnap, de lesznek majdan választások.)
Ha az ellenzéki igények teljesítésére nincs is mód („járna, de nem jut”), a civilizáltabb vitára, párbeszédre azonban talán volna, bár nem szoktattak bennünket hozzá.
Így ilyeneket hallhattunk az ellenzék vezetőjétől, hogy a képviselőház jelenlegi elnöke, a volt miniszterelnök brontoszaurus (ha jól jegyeztem meg, mindenesetre valamilyen -szaurus, rég kihalt, hatalmas őslény), aki harminc esztendeje terpeszkedik a parlamenetben.
A miniszterelnök beszédében felemlegette, hogy az SZDP számos vezetője korrupciós botrányai okán börtönbe került, s akik még nem, majd ezután.
S ez csak két példa a sok közül.
Épületes, nemdebár?
***
De milyen is az idei, minimum két, de inkább több hónapot késett romániai költségvetés?
„Csak” 80 milliárd lej a deficit a tavalyi 102 milliárdhoz képest.
Tavaly 3,9 százalékos volt a gazgasági visszaesés 2019-hez viszonyítva, idén 4,3 százalékos többlettel számolnak. A jelenlegi (tavalyi) pénzügyi deficit 7,01 százalékos.
Idén viszont a beruházásokra 61 milliárd lejt fordítanak, 8 milliárddal többet, mint tavaly. (Számos neves közgazdász szerint a gazdasági válságból a kilábalás útja az „előre menekülés”, a munkahelyeket teremtő, jövedelmeket hozó beruházások növelése.)
A tervezet szerint 365 milliárd a költségvetési bevétel, 445 milliárd a kiadás ez utóbbinál +5 milliárd tavalyhoz képest (ténylegesen nagyobb, arányaiban kisebb), ami távolról sem vall egy erőteljes, hamar egészségessé váló gazdaságra.
Bevallom: egy nagyon (vagy szuper-)optimista költségvetésben eleve nem lett volna bizalmam.
A mostani? Meglátjuk. Egy év múlva, az idei végleges statisztikák ismeretében okosabbak leszünk.
