Arad | Fehér | Hunyad | Krassó | Temes
Jelenidő  |  Álláspont  |  Krónika  |  Sport  |  Gazdaság  |  Kultúra  |  Ifi  |  Egészség  |  Hitélet
Szombat, 2022. augusztus 13., 05.26

Genfi újrakezdés?!

Írta: Chirmiciu András
2021. június 17., 15.55 Csütörtök / Hunyad

Genfben a Biden–Putyin-csúccsal végződött az amerikai elnök nagy európai körútja. A kétoldalú találkozó színhelye szimbolikus, Reagan és Gorbacsov ugyanott találkozott személyesen először 1985 novemberében, ami mélyreható világpolitikai folyamatokat indított el, olyanokat, melyek néhány éven belül teljesen átalakították a világ arculatát. Megszűnt a hidegháború, összeomlott a kommunizmus és a politikai-katonai-ideológiai szembenállás is megszűnt.

Biden elnök hasonló világméretű újrakezdést szorgalmaz, az orosz elnökkel való genfi kétoldalú csúcsértekezletet éppen ezért hasonlították sokan a két nagy előd 1985-ös találkozójához. Nem is alaptalanul, hiszen a mai orosz–amerikai viszonyokban hidegháborús hangulat uralkodik, a bizalmatlanság kölcsönös.

Annak idején Reagan és Gorbacsov a kölcsönös bizalmatlanság leépítésével kezdték el a közeledést: 1985-ben az USA és a Szovjetunió vezetői meg voltak győződve, hogy a másik fél a megtestesült gonosz, amely bármire képes lenne (akár atomfegyverek bevetésére is) ellensége legyűréséhez, miközben ők maguk a mérséklet és a racionalitás képviselői. Mindkettőjük számára nagy meglepetés volt, hogy hasonlóan vélekednek egymásról. A bizalomépítés nem ment könnyen, 1985-ben csak csíráiban jelent meg, a következő években szervezett újabb kétoldalú csúcsok nyomán bontakozott ki, olyannyira, hogy az évtized végére Moszkva és Washington immár nem tekintette ellenségnek a másikat.

Biden elnök hasonló bizalomépítési alapkőletételnek szánta a szerdai genfi kétoldalú találkozót. Csakhogy három és fél évtized alatt a világpolitikai viszonyok sokat változtak.

1985-ben Genfben a világ vitathatatlanul leghatalmasabb két embere találkozott, manapság viszont egyikükről sem lehet ezt állítani. Biden egy társadalmilag mélységesen megosztott USA vezetője, melynek világvezető szerepét egyre többen kérdőjelezik meg, miközben a Putyin által vaskézzel uralt Oroszország összehasonlíthatatlanul gyengébb és jelentéktelenebb, mint az egykori Szovjetunió. Manapság az USA nagy globális kihívója Kína, Oroszország pedig annak kisebb partnere, amolyan másodhegedűs a világpolitikában. Akkoriban az USA vezette nyugati tömb szilárd és egységes volt, manapság viszont a tengerentúli kapcsolatok történelmi mélypontra jutottak, Washington hagyományos nyugat-európai partnerei igencsak morognak, és immár az USA-val ellentétes különutas politika sem kivétel. A nyugat-európaiak között nincsen konszenzus arról, hogy Kína partnert, versenytársat vagy biztonsági fenyegetést jelent-e, Biden velük is – politikai engedményekkel megspékelt – kemény tárgyalásokat folytat, az egységes stratégia elfogadása céljából.

A keleti tömb viszont akkoriban recsegett-ropogott, a Szovjetuniót súlyos belső társadalmi, politikai és nemzetiségi ellentétek feszítették, a „testvér-országokkal” való viszonyt pedig a peresztrojka és glasznoszty kérdése árnyalta be, Csehszlovákia, Bulgária és különösképpen az NDK és Románia elutasította a gorbacsovi reformokat. 1985-ben mindezek csak körvonalazódtak, a következő években törtek felszínre, gyakran elemi erővel! Gorbacsov ezért kényszerült egyre jelentősebb engedményekre a nyolcvanas évek második felében, akkor Moszkva alkupozíciója volt gyenge, Washingtoné pedig erős. Manapság megfordult a helyzet, Biden csak a szavak szintjén erős, a valóságban engedményekre kényszerül, hogy az USA Kína ellenes stratégiájához csábítsa a nyugat-európaiakat és lehetőleg semlegessé tegye Oroszországot. Obama elnök óta az USA ugyanis Kínát tekinti az első számú kihívónak világpolitikai szinten, ami Trump elnöksége alatt tovább fokozódott, és Bidennél is folytatódik. Most a világuralomért folyó verseny inkább gazdasági, technológiai és katonai jellegű, miközben Reagan és Gorbacsov idején katonai és ideológiai jellegű volt, az ideológiai háború pedig az amerikai és nyugat-európai társadalmakon belül zajlik, azokat emészti fel. Washingtont olyannyira lekötik a súlyos belső társadalmi problémák, illetve a hagyományos partnereivel való viszony újjáépítése, hogy más ügyekkel nemigen képes foglalkozni. Szavakban Biden keményen kiáll például Ukrajna területi integritása és nyugati orientációja mellett, akárcsak az emberi jogok mellet, konkrétan viszont aligha lehet komoly lépésekre számítani. Vagyis nagyszerű helyzet a szovjet elődjénél jóval kisebb ambíciójú Oroszország számára, amit Putyin alighanem ki is használ. Az újabb olvadás és bizalomépítés időszakának beköszönésére még várni kell.

Szóljon hozzá
CAPTCHA Image
Jelen
Puskel Péter
Communitas
www.mti.hu
www.hirkereso.ro
www.hirtv.hu