Arad | Fehér | Hunyad | Krassó | Temes
Jelenidő  |  Álláspont  |  Krónika  |  Sport  |  Gazdaság  |  Kultúra  |  Ifi  |  Egészség  |  Hitélet
Péntek, 2021. július 30., 10.02
Vladimir és Volodymyr

Harcra készen?!

Írta: Chirmiciu András
2021. április 18., 17.43 Vasárnap / Hunyad

Amennyiben a NATO nem fogadja be tagként, Ukrajna kénytelen lesz atomfegyverekkel ellátni magát, nyilatkozta a német közszolgálati rádiónak Andrij Melnik, Ukrajna berlini nagykövete. Az utóbbi hetekben Kijev ugyanis minden áron erőlteti a NATO tagság sürgős megszerzését, Volodymyr Zelenski államfő jelképesen betörné az ajtót, csakhogy bejuthasson országostul az észak-atlanti védelmi szövetségbe. Az atomfegyverek említése amolyan zsarolás a németek, franciák és főleg az amerikaiak számára, hogy vegyék már végre védőszárnyuk alá Ukrajnát, mert különben az orosz medve felfalja szőröstül-bőröstül.

A kijevi kis Volodymyr nagyon fél a moszkvai nagy Vladimirtól, s nemcsak ő. Mondhatni, Ukrajna saját állami létéért retteg a határainál zajló nagyméretű orosz katonai erőösszevonás és a nyugati passzivitás miatt. Kijev szerint az oroszok 85 ezer katonát vezényeltek az utóbbi hetekben Ukrajna bekerítésére, kb. felét az ország keleti határára, felét a 2014-ben megszállt Krím-félszigetre, sőt, a transzdnyeszteri szakadár „köztársaság” hadseregét is mozgósítják, hogy keletről, délről és dél-nyugatról támadhassák meg Ukrajnát. Kijev ráadásul azt is állítja, hogy az oroszok atomfegyvereket szándékoznak vinni a Krím félszigetre. Ellenben az USA legfeljebb 25 000-re becsüli az ukrán határra vezényelt orosz csapatokat, de az is jelentős katonai koncentráció békeidőben. Kijevben nagyméretű orosz katonai offenzívától rettegnek, noha csak találgatják, mi lehet annak célja. Egyes elemzők szerint Moszkva „csupán” Ukrajna déli és keleti, orosz nyelvű és jelentős mértékben orosz érzelmű lakosságú részeit készül elfoglalni, melyeket az orosz propaganda a cári időkben használt Novorosszija (Új Oroszország) néven említ. Mások szerint Putyin nem elégszik meg annyival, s az ukrán–orosz vegyes nyelvű, ámde ukrán érzelmű középső országrészt, beleértve Kijev fővárost is megszállja, a legpesszimistábbak szerint akár az egész Ukrajnát elfoglalná, s vagy bekebelezné Oroszországba, vagy olyan bábkormányt állítana Kijevben, mely révén Ukrajna függetlensége névleges maradna. Történelmi precedens bőven akad bármely változatra. Oroszország nemegyszer foglalt el katonailag más országok területéből (mint például Kelet-Lengyelország 1939-ben), másokat mindenestül bekebelezett (balti államok 1940-ben), másokat pedig lerohant és névleges függetlenségük megtartása mellett gyakorlatilag Moszkva totális ellenőrzése alá vont (Magyarország 1956-ban, Csehszlovákia 1968-ban).

Az ukránok rémálmai tehát nem alaptalanok, tekintettel arra, hogy Moszkva számára Ukrajna sokkal fontosabb, mint a fentebb említett országok, sőt egymagában fontosabb, mint azok együttvéve. Ukrajna nélkül Oroszország nem birodalom, ezt már sokan fogalmazták meg több mint egy évszázada, belföldön és külföldön egyaránt. A stratégiai jelentőség mellett az érzelmi kötődés is bizonyára közrejátszik, nagyon sok orosz nem is tekinti külön nemzetnek az ukrán testvérnépet, az orosz kollektív psziché pedig sosem tudta elfogadni Ukrajna függetlenségét, annak kivívása a Szovjetunió 1991-es szétesésével távolról a legfájdalmasabb.

A nemzetközi helyzet is jobban kedvez Vladimirnak, mint Volodymyrnak. Az EU válságban van, prioritása a koronavírus-járvány leküzdése, miközben a tagországok közötti, utóbbi évtizedben megszaporodott ellentétek és széthúzás megfékezése egyre kilátástalanabbnak tűnik. Arról nem is beszélve, hogy Németország és Franciaország választásokra készül idén, illetve jövőre. Brüsszelben kisebb gond is nagyobb, mint Ukrajna megmentése az orosz medvétől. A tengeren túl sem különb a helyzet, a belső amerikai társadalmi ellentét pattanásig feszült, s az USA viszonya jelentősen megromlott az utóbbi években európai partnereivel a NATO anyagi hozzájárulása és az Északi Áramlat 2 közvetlen orosz–német földgázvezeték miatt, melyről Berlin semmiképpen sem hajlandó lemondani az erőteljes amerikai nyomás ellenére se. Vagyis Washingtonnak is van elég baja odahaza, illetve partnereivel. A Kremlben sokan úgy vél(het)ik, hogy a szenilis Biden elnök nem is képes felfogni, mi történik a világban, nemhogy uralná a helyzetet.

Szavak szintjén Washington támogatásáról biztosította Kijevet, mégis fölöttébb kétséges, hogy valós segítséget nyújtana szükség esetén. 2014-ben sem nyújtott, amikor Oroszország elfoglalta a Krímet, illetve helyi szakadároknak álcázva orosz katonákat küldött a kelet-ukrajnai Donbas térségbe, amelyet Kijev azóta sem tudott visszaszerezni. Miért lenne másképp most? Főleg ha nagyméretű orosz katonai offenzíváról lenne szó, amely akár kétfrontos háborúba sodorhatná az USA-t. Kína ugyanis hasonló csapatösszevonást hajt végre, melynek célja talán a szakadár Tajvan katonai visszaszerzése lehetne, egy időben az oroszok ukrajnai műveleteivel. Egymással összehangolva, Oroszország és Kína arra számít, hogy sikerrel járhatnak és visszaszerezhetik azt, amit mindketten saját jogos jussuknak tekintenek.

Ukrajna kétségbeesettsége tehát érthető, Kijevben alighanem elátkozzák azt a pillanatot, amikor lemondtak atomfegyvereiktől. A Szovjetunió szétesésénél Ukrajna óriási atomarzenált örökölt, kb. tízszer nagyobbat, mint a brit, francia és kínai együttvéve! Erről 1994-ben mondott le – mindenekelőtt amerikai nyomásra – a hivatalos szovjet-utód Oroszország javára, cserében pedig az USA, Nagy-Britannia és Oroszország garanciát vállalt Ukrajna területi egysége és függetlensége biztosítására. Hogy mennyit ért azon garancia, az 2014 óta világosan látszik. Ukrajna mégsem lesz ismét atomhatalom, jóllehet rendelkezik katonai szakszemélyzettel és tároló kapacitásokkal a szovjet időkből. Teljesen új atomarzenál kiépítése azonban időbe telik és rengeteg pénzbe kerül. Ukrajnának viszont nagy hiánya van mindkettőből, és a nyugatiak sem néznék jó szemmel, az oroszoknak pedig nagyszerű ürügyet szolgáltatna az ország lerohanására.

Szóljon hozzá
CAPTCHA Image
Jelen
Puskel Péter
Communitas
www.mti.hu
www.hirkereso.ro
www.hirtv.hu