Cseh és szlovák rendőrök segítenek a magyar–szerb és magyar–horvát határ ellenőrzésében, s hamarosan hasonló kisszámú lengyel kontingens is érkezik. Jelképes támogatásról van szó, hiszen a kerítés megépítése óta alig akad néhány eltévedet bevándorló, aki Magyarország határain igyekszik bejutni Európába. A cseh, szlovák és lengyel jelképes erősítés mégis fontos, a viségrádi négyek összefogását jelzi, noha a magyar–cseh és különösképpen a magyar–szlovák viszony nem kebelbarátságról híres.
Holott Nyugaton a balliberális politikum és a még annál is vehemensebben bevándorláspárti sajtó nem győzték szapulni Orbán Viktort a kerítés miatt.
A magyar kormányfő határozott pozíciója nemcsak a szomszédokkal való viszonyt melegítette fel, hanem belföldi támogatottságát is jelentősen emelte.
A határzárat elítélő, befogadás-párti országokban fokozódnak a feszültségek. Minden síkon. Belpolitikai téren a muszlim és színes bőrű tömegek feltétlen befogadását hirdetők támogatottsága látványosan esik, a szélsőjobboldalinak bélyegzett bevándorlás-ellenes erők népszerűsége pedig növekszik. A kormánykoalíciók repedeznek Ausztriában és Németországban egyaránt, s az országok közötti hagyományosan jó viszonyok lassan ellentétté fajulnak. Mivel mindenki a szomszédba irányítja a bevándorlókat az egymásra mutogatás, egymás vádolása is fokozódik. Sőt, nemcsak az országok között, hanem immár azokon belül is. Németországban, például, a müncheni bajor tartományi vezetés nyíltan szembeszáll a berlini szövetségi kormánnyal. A lakosság pedig menekülttáborok gyújtogatásával fejezi ki a nyíltkapuk-politika iránti nemtetszését. Csupán Németországban több száz ilyen eset volt az utóbbi hetekben, s a jelenség egyre nagyobb méreteket ölt Svédországban is. S csodák csodájára, ott is felvetődik a határzár bevezetése!
Felébred-e a Nyugat, meghallgatja-e saját lakosságának a hangját, vagy továbbra is a politikai korrektséget szajkózva lerasszistáz, -fasiztáz, kirekesztőnek és idegengyűlölőnek bélyegez bárkit, aki Európa keresztény mivolta alapján meg meri kérdőjelezni a „multikulturalizmus” rögeszméjét?
