Arad | Fehér | Hunyad | Krassó | Temes
Jelenidő  |  Álláspont  |  Krónika  |  Sport  |  Gazdaság  |  Kultúra  |  Ifi  |  Egészség  |  Hitélet
Péntek, 2022. augusztus 12., 12.39

Hazai kormányok, avagy a bizonytalan jövő

Írta: Ujj János
2021. november 11., 17.49 Csütörtök / Arad

A Mindenható tudja (családtagjaim és barátaim is tanúsíthatják), hogy egyetlen porcikám sem kívánja vissza a szocialista rendszert. De ha őszintén belegondolunk, akkor el kell ismernünk, hogy a rendszerváltáskor Közép- és Kelet-Európa országai közül Románia volt a legjobb gazdasági helyzetben. Nem voltak külföldi adósságai, szinte önellátó volt. (Ne firtassuk, milyen színvonalon!) Igaz, mindennek árát a lakosságnak kellett megfizetnie a hihetetlenül alacsony életszínvonallal: a minősíthetetlenül rossz ellátással, a munkaerő kiszipolyozásával, az életminőség lerontásával (fűtetlen lakások, áramszünetek), az alacsony kulturális színvonallal.

Szóval, amikor eldördült a diktátor házaspár regnálásának végét jelentő sortűz, ennek az országnak volt a legjobb esélye tiszta lappal elindulni az új úton. De nem volt szerencsénk egy olyan csúcsvezetésben, amely az ország érdekeit tekintette volna prioritásnak!

Az elmúlt immár több mint három évtizedben Romániában nagyon sok országvezetés váltotta egymást. A törvényhozásból (szenátus, képviselőház) majdnem tíz, kormányból (számomra) felsorolhatatlanul sok. Elárulom: egy sem hagyott maradandót maga után. Nem hiszem, hogy valaki ki tudna emelni a politikai percemberkék közül vagy egyet is, akinek vezetése alatt az ország fejlődését célzó jelentősebb intézkedés született volna. Sem államelnököt, sem kormányfőt vagy egyéb személyiséget.

Három évtized alatt (ismét) eljutottunk oda, hogy a régió egyik legeladosódottabb országává süllyedjünk. A tetemes nemzeti vagyon (ipar, bányák, hajóflotta, sőt a termőföld, az erdők egy része is) a rablóprivatizáció áldozata lett. Manapság az idősebb lakosság visszasírja azokat az időket, amikor mindenkinek volt ilyen vagy amolyan munkahelye, egy alacsony, de biztos jövedelme, amikor nem volt szükség (lehetőség sem) arra, hogy a hazai fiatal munkaerő jelentős hányada külföldön keressen magának megélhetési lehetőséget. Akár a képesítésének nem megfelelő szakképzetlen munkával, mint manapság! 

Közben a különböző színű, ideológiai beállítottságú kormányok egymásnak adják a kilincset a végrehajtó hatalomban. Erre a román nyelvben van egy szlogen, miszerint „mennek a mieink, jönnek a mieink”. Mert teljesen mindegy, ki van hatalmon, a lényeg nem változik. Most ismét eljutottunk oda, hogy a lakásokban még hidegebb van és lesz, mint volt a diktatúra legsötétebb éveiben. S még azt sem tudjuk, átvészeljük-e a telet. Mert ha (netalán) akadna is energia (áram, gáz) beszállító, az olyan összegekért lenne hajlandó, amelyet a hazai lakosság többsége nem tud megfizetni. Már a korábbi gázár hétszeresét is rebesgetik. (Egyelőre a kormány befagyasztotta az energiaárakat, de meddig lesz érvényben az ideiglenes kormány rendelete?) A jámbor kispénzű ember majd demokratikusan választhat az éh- vagy fagyhalál között.

A legnagyobb baj az, hogy sem közelben, sem távolban nincs egy olyan, reális eséllyel induló személyiség a vezető román politikai elitben, akiben bízni lehetne. (Pártról nem is beszélve!) Legfeljebb egy, a korábbinál többet ígérgető. A be nem váltott ígéretekből pedig három évtized alatt minden hazai állampolgárnak tele lett a padlása.

Szóljon hozzá
CAPTCHA Image
Jelen
Puskel Péter
Communitas
www.mti.hu
www.hirkereso.ro
www.hirtv.hu