Világraszóló botrányt kavart egy román futballbíró elszólása, amikor feketének nevezte a török futballcsapat stábjának egyik tagját. Amikor megkérdezték tőle, hogy kinek jár a piros lap, sommásan így fogalmazott: „Annak a fekete fickónak”. Ez a megfogalmazás itthon nem keltett volna különösebb feltűnést, hiszen a hazai futballmeccseken ennél sokkal durvább dolgok is elhangzanak. Különben is, a román bírók egymás közti szóváltása során hangzott el a „fekete” jelző”, nem a nagyközönségnek szánták. Az érintett afrikai születésű futballszakember azonban meghallotta és zokon vette a „feketézést” (ő a negru-t négernek értette, de a fekete nagyjából ugyanazt jelenti). És ebből lett a hatalmas nemzetközi botrány: a török csapat nem volt hajlandó lejátszani a párizsi meccset a román bírók irányításával, a francia csapat afrikai származású játékosai is szolidarizáltak velük. A rasszista elszólást mindenki elítéli, az UEFA-val az élen, de már a politikusok, a török elnök is megszólalt ezen ügyben.
Itthon sokan túlzottnak fogják nevezni a nemzetközi közfelháborodást a román futballbíró rasszista elszólása kapcsán. Pedig a valódi gond az, hogy nálunk büntetlenül hagyják a rasszista és xenofób bekiabálásokat a futballmeccseken és a közéletben egyaránt. Amikor azt hallom kiabálni, hogy „fekete”, „néger” vagy „cigány”, nekem a „bozgor” jut eszembe, amit akár a temesvári utcán is a fejemhez vághat valaki, amikor magyarul merek beszélni. Vagy a regáti futballdrukkerek közismert szavalókórusa: „Ki a magyarokkal az országból!”. Ez nekem éppen úgy fáj, mint az afrikai focistának a „néger” vagy a „fekete”. És ezt hallom harminc éve, „toleráns” hazám megmondó embereitől a tévében, de ezt hallom egyes politikusoktól is, akik a szavazatomat azért szívesen elfogadnák.
Talán bele sem kezdtem volna ebbe az eszmefuttatásba, ha a krajovai futballbíróról nem jutottak volna rögtön az eszembe az „aranyos” fiúk, akik hamarosan ott ülnek majd a parlament bársonyszékeiben. Köztük vannak a leghangosabb futballszurkolók is, akik a bíró sporttárshoz hasonlóan nem válogatják meg a szavaikat, amikor elragadtatják magukat. Ezek az urak már eleve kiűznék a magyar pártot a parlamentből, ha csak rajtuk múlna, akár az országból is. De minimum betiltanák a magyar nyelv használatát, mert sérti a fülüket és a szemüket.
Mit lehet kezdeni a nálunk hétköznapinak számító rasszizmussal, xenofóbiával, cigány- és magyarellenességgel? Nem hiszem, hogy a Diszkriminációellenes Tanács sokat tehet ez ügyben, legfeljebb megbírságolja a „cigányozót” vagy „bozgorozót”, ha ezt egyáltalán be tudja valaki utólag bizonyítani. Itt csak az segítene, ha mondjuk a sepsiszentgyörgyi futballcsapat levonulna a pályáról, amikor megszólal a „ki a magyarokkal az országból” szavalókórus és a futballbíró meg a szövetség nem az ellenfélnek ítélné 3:0 arányban a meccset, hanem eltávolíttatná a magyarellenes szurkolókat a stadionból. Az angol futballhuligánokat is csak ezzel a módszerrel lehetett megzabolázni. Ami pedig a parlamentbe bekerült „futballultrákat” illeti, kíváncsian várom, hogy ki fogja felmutatni nekik a piros lapot egy-egy rasszista, xenofób elszólás, beszólás miatt?
