Arad | Fehér | Hunyad | Krassó | Temes
Jelenidő  |  Álláspont  |  Krónika  |  Sport  |  Gazdaság  |  Kultúra  |  Ifi  |  Egészség  |  Hitélet
Péntek, 2021. július 30., 09.29

Hidegháború újratöltve

Írta: Chirmiciu András
2021. április 19., 16.29 Hétfõ / Hunyad

Egyre feszültebb a helyzet a keleti fronton, a Nyugat (azaz Európa és USA) és Oroszország közötti ellentét napról napra növekszik. Ezt Josep Borell, az EU külügyminisztere már többször is elismerte, akárcsak Szergej Viktorovics Lavrov orosz külügyminiszter.

Egyik oldalon sem törekednek az ellentétek áthidalására, kompromisszum-keresésre, de még a hangnem mérséklésére sem. Ellentétes lépésekből viszont nincs hiány. A szembenálló felek között megszűnt a párbeszéd, tárgyalások helyett diplomaták kiutasításáról, újabb szankciókról, fegyverfejlesztésekről és egyre nyíltabb fenyegetésekről érkeznek hírek.

Múlt héten az USA tíz orosz diplomatát utasított ki, néhány nappal később pedig Csehország utasított ki 18 diplomatát (inkább annak álcázott orosz titkosszolgálati ügynököt) Prágából, csehországi fegyverraktári robbanásban való részvétel miatt. A csehek lépése azért volt ilyen kemény, mert kiderült, az a két GRU-ügynök (orosz katonai hírszerzés), akik brit vádak szerint 2018 márciusában az angliai Salisburyben megpróbálták megölni a kiugrott orosz kémet, Szergej Szkripalt, 2014-ben felrobbantottak egy csehországi fegyverraktárt. A két halálos áldozatot követelő robbanásról korábban azt hitték a hatóságok, hogy a véletlen műve volt, ám a vizsgálatok végül kiderítették, hogy a salisbury merénylők a detonáció előtti napokban – mint ellenőrök jártak a telepen.

Válaszként a Kreml is kiutasított 10 amerikai, majd 20 cseh, 3 lengyel és egy ukrán diplomatát Oroszországból. Joe Biden, a Putyint gyilkosnak nevező amerikai elnök újabb szankciókat vezetett be múlt héten, melyekre Moszkva hasonló szankciókkal válaszolt az Oroszországban tevékenykedő amerikai cégek ellen. A Nyugat azzal vádolja a Kremlt, hogy álhírekkel, kibernetikai támadásokkal és egyéb módszerekkel avatkozik be az USA és más országok belügyeibe feszültségszító szándékkal, Moszkva pedig mesterséges „színes-forradalmak” szervezésével vádolja a nyugatiakat. A Navalnîi-ügy tovább növeli a feszültségeket Oroszország és a Nyugat között, az igazán nagy megpróbáltatást azonban az Ukrajna körül zajló nagyméretű orosz csapatösszevonás jelenti. Közben a Reagan–Gorbacsov-időkben megkötött korszakos fegyverleszerelési egyezmények nagy része – a közelmúltban meghosszabbított új START-egyezmény kivételével – vagy érvényüket vesztették vagy már nem tartják be azokat. A NATO és Oroszország folyamatosan növeli a lehetséges frontvonal közelében állomásozó erőinek a létszámát, és gőzerővel tart a korszerű, és minden korábbinál hatékonyabb fegyverrendszerek fejlesztése. Készülnek egyebek mellett a hiperszonikus rakéták, illetve a mesterséges intelligencia (MI) vezérelte, teljesen önálló működésre képes fegyverek is.

Hidegháború a javából! Melyet minden ellentétes lépés csak fokoz. Az orosz fegyverkezés nyomán a NATO megemelte katonai jelenlétét Lengyelországban és a balti államokban, főleg azok kérésére. Oroszország viszont a határai közelébe telepített NATO-egységeket tekinti a nyugati agresszivitás jelének. Moszkva határozottan ellenzi a NATO további keleti terjeszkedését, mivel az már közvetlenül saját befolyási övezetét érintené.

A második világháború szörnyű pusztításai után Moszkva kettős védővonalat épített fel. A szocialista „testvér-országokból” (Lengyelország, Csehszlovákia, Magyarország, Románia, Bulgária) álló külső védővonal azonban összeomlott, valamennyi ország NATO- és EU-taggá vált. Sőt, a belső, szovjet köztársaságokból álló ütközőzóna is részben összeomlott a balti államok NATO- és EU-tagsága révén, Annak maradék részeit, vagyis Beloruszt, Moldovát és különösképpen a stratégiailag távolról legjelentősebb Ukrajnát Moszkva semmiképpen sem hajlandó átengedni a nyugatiaknak, bármi is lenne az adott országok lakosságának az óhaja. A Kreml propagandája immár évek óta azt hangsúlyozza, hogy ezen országok népessége tulajdonképpen az orosz szövetség híve (néhol sóvárogva), s csak a külső, azaz NATO-ügynökök aknamunkája térítené/térítette őket a Nyugat karjaiba. Moszkva csak az évszázadok óta csontvelőig oroszellenes Lengyelország (és talán a baltiak) esetében fogadja el, hogy önszántából választotta a nyugati orientációt, a többiek esetében viszont nem. De hát az orosz propaganda a magyar 1956-ot és a csehszlovák 1968-t is a magyar, illetve csehszlovák lakosság akaratával szögesen ellentétes külső aknamunkának próbálja beállítani. A nyugatiak ellenben úgy vélik, hogy minden országnak szuverén joga van eldönteni, hogy milyen politikai/katonai alakulat(ok)hoz csatlakozzon, erről kizárólag az adott országok fővárosában, s nem Moszkvában dönthetnek.

A bizalom tehát fogytán mindkét oldalon, a helyzet feszültebb, mint bármikor az utóbbi 35 évben, jóformán a gorbacsovi reformok előtti szintre süllyedt.

 

Szóljon hozzá
CAPTCHA Image
Jelen
Puskel Péter
Communitas
www.mti.hu
www.hirkereso.ro
www.hirtv.hu