Álláspont

Szűk 50 évvel ezelőtt, 1966. július 13-án is hármat lőttek a portugálok a magyar kapu hálójába. Akkor erőnkből csak egy gólra tellett. Kikaptunk.

Az 1951. június 17-ről 18-ára virradó éjszakán valósult meg a „népi demokráciának” kozmetizált, Gheorghe-Gheorghiu-Dej által szovjet „segítséggel” irányított romániai kommunista diktatúra egyik legnagyobb szégyene, a tömeges bánsági deportálás.

Tömeggyilkosság Franciaországban, Belgiumban, az Egyesült Államokban. Öngyilkos merénylők szerte a világban. Franciaországban rendőr-, Angliában politikusgyilkosság. Csak néhány az utóbbi hónapok közvéleményt borzoló híreiből.

A meny és a pokol közötti távolság olykor elképzelhetetlenül csekély. Tegnap reggel hazatért a román fociválogatott, és a csekély számú „fogadóbizottság” jórészt becsmérlő szavakkal illette a „csúfosan leszerepelt” nemzeti tizenegyet.

Persze, persze, értem én, hogy a közvéleményt most a román futballcsapat szégyenletes Eb-szereplése, meg a villámokkal, zivatarokkal, jégesővel ránk tört kánikula, a migránsveszély és a helyhatósági választások utáni lehetséges személycserék latolgatása foglalkoztatja, a történelmi emlékezetre nem jut már idő.

Kiállítás-megnyitó kapcsán nyilatkozott a rádióban egy vezető egyetemi tanár. Szándékosan nem nevezem meg az illetőt, hiszen írásom témája nem az ő személye, hanem a gondolatsor, amit mondottai indítottak el bennem.

Egykori kedves tanítványom – két évtized választ el bennünket – a minap, amikor találkoztunk, nyilván kedveskedni vagy csak „leereszkedni” akarván így köszöntött: – Hogy vagyunk? Hogy vagyunk Józsi bácsi? Na! Hogy ityeg a fityeg?

Negyvenöt év és 198 nap telt el azóta, hogy 1969. december 3-án, az 1970-es labdarugó-vb pótselejtezőjén, Marseillben Szepesi György 7857 néző előtt, az éter hullámaira ültette kétségbeesett kiáltását:

Bizony az, még hozzá nem is akármilyen. Tragikomédia a javából, amelynek mai dimenzióit a közismert szólás „atyja”, a világszínpad talán legnagyobb személyisége, a nagy „Will” sem álmodhatta meg. S mi bizony gyarló szereplők, olykor szánalomra méltó ripacsok vagyunk ezen a nagy játéktéren.

Milyen befolyása lesz az EU nyelvi viszonyaira Nagy-Britannia esetleges kilépésének?

Szaporodnak a migránsok erőszakosságai szinte egész Európában. Lázadoznak, fenyegetőznek, erőszakoskodnak, rabolnak, szobákat, ágyneműt gyújtanak fel, éhségsztrájkba kezdenek, megtámadják, megdobálják a rendfenntartókat.

A 2016-os Eb első napjaiban visszatekintve a román futball magyar, és régiónkkal is kapcsolatos szálára, bizony, siralmasnak tűnt az a városi stadionban tartott mérkőzés, melyen az egykori csillogó UTA az utolsó esélye jogán próbálta visszatornázni magát az első osztályba.

Hat angol, 20–41 év közötti „szurkolót” villámgyorsan egy és három hónap közötti börtönbüntetésre ítélt egy francia bíróság a Marseille-ben bekövetkezett verekedések nyomán.

Még szerencse, hogy megkezdődött a futball Európa-bajnokság, ismét van már, ami elvonja a figyelmünket a politikáról és hétköznapi gondjainkról.