Álláspont

Olvasom a lapban, hogy botrányba, komoly sérülésekkel járó verekedésbe fulladt egy terepszemle a Retyezátban egy természetvédelmi területen. Mert a természetvédők meg szerették volna szemlélni, milyen károsodás érné a természetet, ha a patakon megépülne az áramfejlesztő.

Városvédő barátom újságolja, hogy jegyzetet ír arról, milyen nagyvonalúan feledkezünk meg számos ipari létesítményünkről.

Töredelmesen bevallom eddigi tájékozatlanságomat: csak vasárnap este tudtam meg, hogy idén pünkösd a törülközőnapra esett, sőt, azt is, hogy egyáltalán van ilyen, törülköző világnap. E mókás ünnepet minden év május 25-én tartják.

Tíz nap múlva, június ötödikén bizalmatlansági indítványt fognak benyújtani a kormány ellen a liberálisok azzal a céllal, hogy megbuktassák a Ponta-kabinetet.

Elromlott a kaputelefon. Nem működött a csengő, nem nyílott az ajtó. Néhányan kinn rekedtek Pánik tört ki az épületben. Jó szándékú, de szerény felkészültségű amatőr szerelők próbálkoztak meg a hiba elhárításával.

Két jókora pofont osztott ki a minap Románia az erdélyi magyarságnak, amolyan pünkösdi ajándékként.

Valószínűleg, sőt szinte bizonyosan leírtam már (ha valamelyik kedves olvasónak déja vue érzése támad, attól elnézést kérek), hogy kezdő filozopter koromban, már-már elképzelhetetlenül régen, az első „korszakalkotó” filozófiai felfedezéseim egyike az volt, amit mások, nálam összehasonlíthatatlanul műveltebbek, tájékozottabbak már réges-rég megfogalmaztak – de hát akkor én vagy nem tudtam róla, vagy nem fedeztem fel igazságként a magam számára –, nevezetesen: hogy minden viszonylagos.

Európa országainak kiválasztottjai mérik össze tudásukat már 60. alkalommal az Eurovíziós Dalfesztiválon.

Külső felügyelet nélkül a teljes káosz uralkodna Románia gazdaságpolitikájában, állapította meg keserűen Mugur Isărescu jegybankelnök a Nemzetközi Valutaalappal (IMF) való együttműködés tapasztalatait.

Május engem mindig a pozitív életszemlélet fontosságára figyelmeztet. Bíztató, reménykeltő életmorzsák kalendáriuma ez a szép tavaszi hónap.

Bizonyára sejti Olvasóm, hogy az alábbi sorokban nem arról lesz szó, bízhatunk-e pletykás szomszédasszonyunkban, pártkatonaként kinevezett főnökünkben, mosógépszerelőnk szaktudásában, a sarki boltos becsületességében, vagy abban, hogy valóban jóbarát-e az, aki barátunknak mondja magát.

Olyan helyen lakom, Arad városában, hogy lakásunk konyhaablakából egy – manapság már felszámolófélben lévő – focipályára (pontosabban: annak egy részére) esik kilátás

Távol áll tőlem, hogy utólag ünneprontó legyek, de a múzeumok éjszakája idei rendezvényeinek öröme sem volt számomra felhőtlen.

Maros-parti kutyasétáltatás közben, vagy három éve figyeltem fel egy idősebb férfire. Nyaranta egy öt- és két darab két és fél literes flakonban hordta a vizet a part alsó sétányára, öntözött néhány jegenyecsemetét.