Arad | Fehér | Hunyad | Krassó | Temes
Jelenidő  |  Álláspont  |  Krónika  |  Sport  |  Gazdaság  |  Kultúra  |  Ifi  |  Egészség  |  Hitélet
Vasárnap, 2020. január 19., 17.39

Irházi János

Ingyen semmit nem adnak ebben a világban. Pártadományt sem. Okos párt pedig igyekszik kitörölni a választók fejéből az adományok végösszegét.
Mit ér a közalkalmazott, ha magyar?
Felejthető prefektus volt Călin Bibarţ. Amolyan tedd ki, hadd hűljön módon vezette kormánybiztosként az aradi hivatalt, s ha regnálása elején még akadt is benne némi lendület, az elmúlt bő két esztendőben csak arra törekedett, hogy lehetőleg minél kevesebbet írjanak róla, akkor is csak jót, és főként ne akassza össze nem létező bajuszát sem a decentralizált intézmények vezetőivel, sem a kenyéradó közigazgatási-belügyi minisztériummal. Végül annyira simára csiszolta ezt a középutas tipegést a vonalon, hogy többször megpendült a folyosókon, talán le kellene váltani.
Sosem értettem, hogy a hatalomra kerülő román pártok, színtől függetlenül, miért nézik rendre olyan hülyének az embereket, hogy kivétel nélkül mindegyik bedobja, na, mingyá’ csökkentem a kenyér árát, tessék nekem örülni, rám szavazni. És a nép java ilyenkor boldog, most speciel vörösre tapsolhatja tenyerét.
Néhány hét múlva elmúlik az önfeledt öröm, amit a kormánycsere buggyantott ki románból, magyarból és rommagyarból egyaránt, kezdődnek a szürke hétköznapok.
Már rég tudom, hogy Klaus Iohannis nagyszebeni polgármester romnémet. Inkább román, mint német, többek között azért, mert hivatalosan nevét „I”-vel és nem „J”-vel írja. 
Hivatalos és közzétett magyarázat szerint nincs pénz a kárpótlásra. Hivatalosan, de titokban tartott szándék szerint a román állam egyszerűen nem akar több ingatlant, erdőt visszaadni sem a magyar történelmi egyházaknak, sem a kastélytulajdonosok leszármazottainak, örököseinek. Meg a németeknek sem.
És amíg a zöldségtől nem káprázik a román koalíciós partner szeme, addig maradhat is a székében.
Jó kis amerikai filmet néztem. Igaz, már másodszorra láttam, de hát annyira teleszőtték apró nüanszokkal, replikákkal, megfontolandó kijelentésekkel – ami valóban ritkaság a hollywoodi képgörgetegben –, hogy megérte még egyszer végigülni a másfél órát.
Egyre kényesebb ügy Európában a himnusz éneklése, főleg a sportban. Amikor egy nemzeti válogatott lép ki a gyepre, jégre, padlóra, áll a medence partján, akkor természetes és jogos a két csapat nemzeti himnuszának eljátszása.
Fogalmam sincs, mi motoszkál annak a négy fiatalnak a fejében, akik beugrottak Gheorghe Falcă polgármester kitalációjának, és civilként akarnak bekerülni a júniusban választandó új városi önkormányzatba. A polgármester megígérte, hárman bejutó helyet kapnak a PDL-listáján, és majd az új tanácsban megvalósíthatják Araddal kapcsolatos fejlesztési terveiket.
Azt eddig is tudtam, hogy a baszkok autonómiában nem ismernek tréfát, azt viszont most hallottam először, hogy az Athletic Bilbaóban csak baszkok focizhatnak, vagy akik az ő focisulijukban tanulták a labdazsonglőrködést.
Magyarláposról, Máramarosból vittek segélyszállítmányt a Buzău megyei Scutelnici faluba. Saját, szűkös kicsi készleteikből, jó szívvel adományoztak az észak-erdélyiek, keserves volt a teherautó megszerzése, a szállítás lebonyolítása, a rakomány elkísérése több száz kilométerre. Megoldották.
Nem történt csoda, meglepetés az EMNP szombati küldöttgyűlésén, Toró T. Tibort, mint egyedüli jelöltet elnökké választották, szándékosan, nyilvánvaló píár-fogásból nem szidták az RMDSZ-t, Orbán Viktor videoüzenetet küldött, a magyar kormányt képviselő Németh Zsolt, külügyi államtitkár, Répás Zsuzsanna, nemzetpolitikai helyettes államtitkár udvarias, igazából semmitmondó rövid köszöntőket-beszédeket tartottak, amiből, amint az várható volt, következtetni is nehéz, miként áll majd mostantól a Fidesz-KDNP az erdélyi magyarság ügyéhez, a két magyar versenypárt párhuzamosságához, vagy helyenkénti együttműködéséhez.
<%freshnews%>
Jelen
Puskel Péter
Communitas
www.mti.hu
www.hirkereso.ro
www.hirtv.hu