A 31 éves, dán állampolgárságú E. J. – nem hinném, hogy teljes nevét meg kellene jegyeznünk – „nem foglalkozik az őt sértegető férfiakkal, hogy vágja le a bajszát és igazítsa meg a szemöldökét”.
A tudósításhoz mellékelt fotón E. többé-kevésbé férfias vonásokkal jelenik meg: fekete, sűrűn összenőtt szemöldökkel, orra alatt határozottan észrevehető bajuszkával.
Hogy az emberi nem hímnemű példányai „csípik-e” a hozzá hasonló férfias nőket, erre nincs válaszom. Becslésem szerint sokan nem, mások talán igen. A világ úgy kerek, hogy az ízlések különbözőek.
E-t – mondja maga – egyre jobban zavarta az, hogy a társadalom túl sok mindent vár el a nőktől. Mint például melltartóhasználat, sminkelés, bőrápolás, borotválkozás stb. Elege lett, és feltette a kérdést: miért költene rengeteg pénzt csak a külsejére? Úgy döntött, nem törődik azzal, hogy mások mit gondolnak róla.
Bátor, tiszteletre méltó, önállóságra és erős jellemre valló döntés. Kérdés, hogy a társadalom, a környezete értékeli-e. Mai ismereteink szerint, általában, aligha.
Tudjuk ugyanis, nem tegnap-tegnapelőttről, de évszázadok, -ezredek óta, hogy mindig, mindenhol törekedtek a valóság kozmetikázására. Egyéni vonatkozásban főleg a hölgyekről, de a férfiakról is beszélünk: mindkét nem igyekezett, igyekszik magát a legelőnyösebbnek vélt oldaláról bemutatni, a lehető legkedvezőbb színben feltüntetni. Hogy sokszor nevetségesnek tűnő megoldásokkal, az más kérdés. A mai kor kísérleteinek némelyike is nevetségesnek tűnhet majd a későbbi korok emberének.
A jelenség azonban, mutatis mutandis, a társadalom egészére is vonatkozik.
Magam legalábbis nem tudok olyan társadalmi rendszerről – beleértve a XX. századi, legkirívóbb sztálinistát és hitlerit is –, amely ne értékelte volna magát a legmagasabbra, ne igyekezett volna magát a legjobb színben feltüntetni, s ne tudta volna a maga módján megindokolni tetteit.
Az ember zseniális, de géniuszát nem egyszer rossz ügy szolgálatába állította, állítja.
Egy svéd polgárságú, már nem éppen ifjú lány kétségtelenül kirívó, a világsajtótól is felkapott megnyilatkozását magam tisztelem, meg is értem. De aligha fog sok vizet kavarni: a világ hölgyeinek százmilliói nem fognak lemondani a (hatalmas, biznisznek is óriási) kozmetikai ipar szolgáltatásairól, a szemöldök- és bajuszirtásról stb. Arra talán elég lesz, ha, hogy az ember, akármilyen nemű, két-három percet elgondolkozzon arról, hogy mi is az, és hogyan ítélhető meg és mitől függ az emberi lényeg.
Talán, mondom, de egyáltalán nem vagyok benne biztos.
