Arad | Fehér | Hunyad | Krassó | Temes
Jelenidő  |  Álláspont  |  Krónika  |  Sport  |  Gazdaság  |  Kultúra  |  Ifi  |  Egészség  |  Hitélet
Csütörtök, 2021. január 21., 16.59

A spártai háromszáz

Írta: Jámbor Gyula
2020. november 09., 16.29 Hétfõ / Arad

Közismert, remélhetőleg, a Thermopüléi szorost védő spártai hopliták tette. Azzal vonultak be a történelembe, hogy az utolsó vérig, harcosig védték hazájukat, Görögországot a betolakodó perzsák ellen majd' kétezerötszáz esztendeje.

Megcselekedték, amit megkövetelt a haza. Örök dicsőség emléküknek.

Manapság, tájainkon, szerencsére, nem élünk háborús időket, nem kell életet áldoznunk egy ügy érdekében. Azon is túl vagyunk, hogy egy képmutató, hazug ideológia nevében meghurcoljanak, éjszaka ártatlanul elhurcoljanak, börtönbe vessenek bennünket, mint számtalan ősünket, rokonunkat, ismerősünket.

Lényegében azt sem tiltják meg, hogy magyarok legyünk, ha annak születtünk, s ha valóban azok akarunk lenni.

Hogy azok akarunk-e lenni, maradni, ez itt a kérdés.

E sorokat olvasók közül egyesek talán felháborodnak, hogy miféle elméleteket pedz a cikkíró. Ha lesznek ilyenek, annak csak örülni tudok. De azt javaslom nekik, hogy nézzenek körül környezetükben: hány olyat fedeznek fel, aki született magyar létére férjként vagy feleségként más nyelvű házastárssal élve nem tanította meg gyermekét magyarul (merthogy az a többség nyelvén könnyebben boldogul). S ha egy gyermek az egyik (magyar) szülő nyelvét nem tudja, az biztosan elvész a magyarság szempontjából.

Senki nem tiltotta volna, hogy legalább félig magyar maradjon, a kétnyelvűség azonban, minden nyilvánvaló hatalmas előnye dacára, manapság egy vegyes családban egyre kevésbé divatos, a magát teljesen feladó szülő pedig nem is sejti (ha igen, elnyomja magában), mekkora előny, kincs két nyelv, két kultúra ismerete. (Már amennyi kultúrája van egy olyan embernek, aki képes teljesen feladni nemzeti identitását.)

Vannak azonban a magyarok között szép számmal olyanok is, akik nyelvüket, kultúrájukat tekintve ugyan magyarnak vallják magukat, de a fontos pillanatokban nem úgy viselkednek: nem mennek el, például, szavazni, s ha mégis, voksukat nem a magyar jelöltekre adják. A szavazás, természetesen, egyéni választás kérdése, és egyenesen törvénysértés lenne annak befolyásolása.

Arra azonban biztathatok: gondolja meg, hová teszi a pecsétet a szavazólapon.

Ha meg akar magyarnak maradni, akkor tudnia kell, hova, mert csak bennük bízhat e tekintetben, még akkor is, ha nem ígérhetnek mindent – de annyit igen, hogy minden tőlük telhetőt megtesznek a magyarság érdekében. Ha vannak, lesznek, minél többen – és ez minden egyes magyartól is függ.

Ha pedig megteszik a tőlük telhetőt, akkor jól teljesítették küldetésüket; mint a focicsapat, amely bár alulmaradt, de szívvel-lélekkel küzdött.

Mint a háromszáz spártai hoplita. Elvesztek, de az örök dicsőség lett az osztályrészük.

Szóljon hozzá
CAPTCHA Image
Jelen
Puskel Péter
Communitas
www.mti.hu
www.hirkereso.ro
www.hirtv.hu