Arad | Fehér | Hunyad | Krassó | Temes
Jelenidő  |  Álláspont  |  Krónika  |  Sport  |  Gazdaság  |  Kultúra  |  Ifi  |  Egészség  |  Hitélet
Szombat, 2020. augusztus 15., 14.15

Apák napja

Írta: Jámbor Gyula
2020. június 22., 06.00 Hétfõ / Arad

Hogy anyák napja van, és meg is ünneplik, arról nem kell győzködni a kedves olvasót, újságunkban is soktucatnyi cikket, hírt olvashatott róla.

Az apák napjáról jóval kevesebbet, ha egyáltalán. Magam bevallom: most szereztem csak róla tudomást, e cikk írására készülődve, hogy Romániában is létezik ilyen nap: a parlament 2009-ben (az EU-s tagországok közül mellesleg utolsóként) döntött megtartásáról, s 2010-ben sorra is került az első megemlékezés a kijelölt napon, május második vasárnapján, az anyák napját követően.

Magyarországon június harmadik vasárnapja az apák napja. A világ országaiban (állítólag mintegy ötvenben emlékeznek meg róla) más-más időpontban, márciustól decemberig. Németországban áldozócsütörtökön, Ausztriában és Belgiumban június második péntekén. Európa katolikus országaiban már a középkorban is ünnepelték, Szent József napján, március 19-én, Portugáliában, Spanyol- és Olaszországban vagy Svájcban ma is azon a napon. Világünnepként az USA-ból terjedt el, 1909-től, méghozzá egy hölgy kezdeményezésére.

Mire jó, mire kell az apák napja?

Alkalom arra, hogy a társadalom alapsejtjét képező család egyik pilléréről, az apáról, szerepéről, fontosságáról megemlékezzünk.

Az aligha vitatható, hogy az egészséges, életképes, a gyermekek számára a legjobb nevelési feltételeket biztosító, kívánatos közeg az anyára-apára alapozó család. A csonka, amelyből az egyik hiányzik, általában hátrányos helyzetű, már csak azért is, mert anyagilag, az egyik szülő keresetének kiesésével nyilván rosszabb helyzetbe kerül.

De nem ez az egyetlen hátrány: a szétesett családokban felnövő gyermekek (ezernyi felmérés, tanulmány egyértelműen kimondja) általában gyengébben teljesítenek az iskolában, rosszabbul boldogulnak az életben. Nehezebben igazodnak el a férfi-női szerepeket illetően (apropó: a Romániában kiátkozott genderelmélet), a lányok egy része kiskorúan könnyebben válik anyává (Románia vezető szerepet visz e tekintetben az Európai Unióban), a fiú könnyebben kerül „rossz társaságba” és válik bűnözővé stb.

Mi köze mindennek az apák napjához?

A naphoz kevésbé, az apához annál több.

Nálunk is, meg világszerte a csonka családok többsége úgy keletkezik, hogy az apa elhagyja a feleségét, a gyermekeit, s ha fizeti is, jobbik esetben, a gyermektartást, pótolhatatlan űrt hagy maga után, mert az apa nélkül maradt kislány, kisfiú egyaránt megérzi hiányát: mindegyiküknek szükséges a férfi-példa, -modell, ami a legnagyobb anyai szeretettel sem pótolható. A vonatkozó tanulmányok részletekbe menően is elemzik a következményeket.

Sajnos, világszerte egyre több a csonka családokban felnövő gyerekek száma. Egy régebbi kimutatás szerint (aktuális hazai adatokat nem sikerült felkutatnom) az Egyesült Államokban a családok 14 százaléka monoparentális (azaz: egy szülős), s ezek négyötöde női, azaz anyai vezetésű. Alig hiszem, hogy Európában, közelebbről Romániában lényegesen különbözzenek az adatok.

Amikor az apák napjáról ejtünk szót, természetesen mindenekelőtt azokra gondoljunk, akik igazi szülőhöz méltóan óvják, szeretik, az anyával együtt gondoskodnak utódaikról. Meg azokra, akik egy anya nélkül maradt családban minden tőlük telhetőt megtesznek, sokszor, mondhatnánk, erejükön felül teljesítve. És ők vannak abszolút többségben.

Szóljon hozzá
CAPTCHA Image
Jelen
Puskel Péter
Communitas
www.mti.hu
www.hirkereso.ro
www.hirtv.hu