Arad | Fehér | Hunyad | Krassó | Temes
Jelenidő  |  Álláspont  |  Krónika  |  Sport  |  Gazdaság  |  Kultúra  |  Ifi  |  Egészség  |  Hitélet
Kedd, 2020. szeptember 29., 02.05

Beszterce négy nyelven

Írta: Jámbor Gyula
2020. július 23., 16.25 Csütörtök / Arad

Hallom a Kossuth Rádió Határok nélkül c., naponta sugárzott adásában (mindig meghallgatom, ha lehetőség nyílik rá), hogy a hazai Beszterce város határában négynyelvű várostáblát helyeztek (vagy helyeznek?) el, az erre vonatkozó tanácsi határozat mindenesetre megszületett.

De mi ebben a pláne, a hír, kérdezheti a sajtóberkekben valamelyes járatossággal bíró olvasó?

Hát az, hogy négynyelvű várostábla született. Hol van Romániában erre példa? Ha van is, magam nem tudok róla.

Beszterce, a Románia északi, az országtérkép szerint úgy közepe táján elhelyezkedő megyeszékhely nagyjából 70 ezer lakosú település.

2011-ben (népszámlálás) lakosságának elsöprő többsége román.

1910-ben (ugyancsak népszámlálási adat) 13 236 lakosából 5835 német (44%), 4470 román (33,77%), 2824 magyar (21,33%) volt.

2002-ben 81 259 lakosából 73 613 (90,59%) román, 5204 magyar (6,40%), 1958 cigány (2,40%) és 484 egyéb (0,59%) volt.

Hová lettek közben a németek (szászok)?

Hát kivándoroltak; az 1980-as években a németek (az akkor még nyugatiak) jó fejpénzt fizettek értük a romániai kommunista rendszernek, amelynek akkor jól jött a kemény ingyen-valuta, másrészt alig várta, hogy megszabaduljon a nemzettesttől idegen elemektől.

A ’90-venes évek elejétől aztán tömegesen keltek útra az egykori anyaország felé az erdélyi szászok, a bánsági svábok.

Erdély tehát jórészt „megszabadult” az idegen elemektől.

Manapság csak a felvilágosultabbak fogják fel, olykor hangot is adnak ennek, hogy a németség (meg a zsidóság) távozásával mekkora veszteség érte az országot.

No de Besztercétől indultunk (nem azonos a Mikszáth-regényben – Beszterce ostroma – szereplő felvidéki várossal), abból, hogy négynyelvű várostáblát állít.

Egy olyan helyen, amelyben a törvények szerint nem lenne köteles, de nem is tiltott. Szerencsére van némi helyi autonómia, így a többnyelvű táblaállítás lehetséges, még akkor is, ha ez nem tükrözi a pillanatnyi nemzetiségi összetétel helyzetét.

E cikk írója a Szilágyságban született, középiskolai találkozók kapcsán elég gyakran visszajár, habár már semmi családi kapcsolat nem fűzi oda. Jó pár éve kellemes meglepetéssel tapasztalta, hogy Szilágysomlyó város Nagyvárad felőli bejáratánál román, magyar, német nyelvű felirat fogadja. Fogalma nem lévén, hogy több évtizednyi távolmaradás után ki, mi a város polgármestere vagy tanácsosi gárdája, büszke volt nevelővárososára.

Annak dacára, hogy valamikor nem tudta, hogy német származásúak is élnének ott.

Bezzeg kedves és nagyra becsült barátja, egykor fölötte járt iskolatársa, Szabó M. Attila történész, a (különleges értékű) Erdélyi Helységnévszótár régebbi és újabb kiadásának szerzője, tudná.

Magam, e sorok írója valamikor csak annyit tudtam, hogy apámnak munkatársai köréből számos német nevű (ezt utólag állapítom meg) zsidó barátja volt.

De zárjuk le a Beszterce címszót.

Azzal kezdtük, hogy a város négynyelvű várostáblát kap.

Románt (normális, ez az országban a hivatalos elnevezés), a szászt (a várost végeredményben ők tették azzá, ami), a magyart (ők is fontos szerepet játszottak).

A negyedik nyelv? A klasszikus német, a szásztól eltérő változata, avagy az angol, nem emlékszem.

Nem lényeges, a fontosabb: hogy Besztercét több nyelven tüntessék fel. Hogy a más-más nyelvű, ide látogató érezze: figyelemben részesítik.

A román nép szuverenitása, szerintem, ezzel cseppet sem szenvedne csorbát.

Ellenben sokat nyerhet(ne) azzal, hogy a külföldi látogatók kedvező benyomást szerezhetnek róla.

Szerintem.

Ámbár ki tudja, hogyan gondolkodik a mai hatalom?

Szóljon hozzá
CAPTCHA Image
Jelen
Puskel Péter
Communitas
www.mti.hu
www.hirkereso.ro
www.hirtv.hu