Arad | Fehér | Hunyad | Krassó | Temes
Jelenidő  |  Álláspont  |  Krónika  |  Sport  |  Gazdaság  |  Kultúra  |  Ifi  |  Egészség  |  Hitélet
Szerda, 2021. január 20., 18.25
Hetvenöt éve történt

Diktátorok halálára

Írta: Jámbor Gyula
2020. április 28., 16.48 Kedd / Arad

2020 májusa a fontos kerek évfordulók hónapja.

75 év telt el, például, a II. világháború május 8-i hivatalos befejezése óta. Bár akkor még tulajdonképpen a minden idők legpusztítóbb, legtöbb áldozattal és minden időkben ismeretlen anyagi veszteségekkel járó öldöklés még nem ért véget, hisz a Távol-Keleten még javában folytak a csak az az év augusztusában véget érő harcok.

Az 1945. május 8-i – a május 9-én 00 órakor érvénybe lépett – békét megelőzően történt legalább két esemény, a II. világháborúban fontos szerepet játszott két személyiség halála.

Sorrendben az első Benito Mussolini olasz fasiszta diktátoré. Szocialistából vált fasisztává, a híres-hírhedt „Marcia su Roma” (1922 ősze) művelettel (kitűnő film is készült róla) vette át Olaszország vezetését, és a római birodalom újjáélesztésének vágyálmát dédelgetve csatlakozott a nemzetiszocialita Németországhoz (amelynek vezére egyébként, mint utólag kiderült, nem sokra tartotta).

Dicstelen véget ért: olasz partizánok fogták el és lőtték agyon szeretőjével együtt április 27-én; másnap, 28-án Milánóban egy benzinkút tetőszerkezetén fejjel lefelé lógatva „mutatták be” az olaszoknak.

Adolf Hitler, a Harmadik Birodalom, a történelem egyik legsötétebb diktátora pár nappal élte túl: április 30-án a Führer (vezér) önkezével vetett véget dicstelen életének, miután újdonsült feleségét (előtte még kedves farkaskutyáját) ciánkapszulával megetette, maga – a cián mellett („für alle Felle”) egy pisztolygolyót is a fejébe eresztett. Tisztában volt ugyanis azzal, hogy a II. világháború kirobbantójaként, annyi szörnyűség kigondolójaként tisztességes eljárásra nemigen számíthatna. Az ellenség már nagyon közel járt, holttestüket, állítólag, két hektó benzinnel locsolták le berlini bunkerük udvarán, s meggyújtották: hírmondójuk se maradt.

Pár nap múlva sebtében kinevezett utódja aláírta a fegyverszünetet.

Történelmietlen kérdés, mondják, mégis érdemes elgondolkodni rajta: mi lett volna, ha halálára évekkel, de legalább hónapokkal előbb sor kerül? (Sok összeesküvés, merénylet készült ellene, valamennyit megúszta!) Biztosra vehetjük, hogy legalább több százezernyi (német és más nemzetiségű) katona, civil élete megmarad, és rendkívül jelentős anyagi javak se válnak a háború martalékává. De hát egy eszement diktátornak mit számítanak az ilyen apróságok?

Egy harmadik, a II. világháborúban közvetlenül és nagy súllyal szereplő diktátor halálára még nyolc esztendőt kellett várni. Az utókor fölötte is ítéletet mondott.

Az engem pillanatnyilag leginkább foglalkoztató kérdés, hogy megismétlődhet-e a XXI. (vagy valamely későbbi) században hasonló diktátorok felemelkedése? Szívesen hinném, hogy nem. De némely jelek szerint, sajnos, igen.

Szóljon hozzá
CAPTCHA Image
Jelen
Puskel Péter
Communitas
www.mti.hu
www.hirkereso.ro
www.hirtv.hu