Arad | Fehér | Hunyad | Krassó | Temes
Jelenidő  |  Álláspont  |  Krónika  |  Sport  |  Gazdaság  |  Kultúra  |  Ifi  |  Egészség  |  Hitélet
Hétfõ, 2021. január 18., 15.59

Egy jó ötlet és buktatói

Írta: Jámbor Gyula
2021. január 14., 16.39 Csütörtök / Arad

Hallom egy hazai tévéadó híradójában, hogy az új – RMDSZ-es – környezetvédelmi miniszter kormányhatározatot vagy hasonlót kíván előterjeszteni a műanyagpalackok és az üvegek begyűjtésére.

Lelkesen fogadom a hírt, hogy na, végre. Minimum egy, de inkább két-három évtizede kellett volna egy hasonló intézkedés. Romániát elönti a szemét. Azt már tudjuk ugyan, hogy érték lehet, de nem tudunk mit kezdeni vele.

A műanyagpalackok (PET) és a boros, egyéb alkoholos italok tényleg üveg üvegei a háztartási szemét tekintélyes részét teszik ki. S ha, mondjuk, a zöldség- vagy krumplihámozás hulladékának külön összegyűjtése (pedig van rá jogszabály – vagy csak elképzelés, nem is tudom) a sci-fi határait súrolja, a PET és az üveg begyűjtése elméletileg valóban lehetséges: Nyugat- és Észak-Európa számos országa gyakorlatilag bebizonyította.

Nincs adatom arra, hogy Romániában évente hány ásványvizes, üdítős, sörös, olajos, tejes stb. PET-palack ürül ki, de a szám biztosan több százmilliós. Ezek jobbik esetben (főleg városokban) szemetes kukákba és onnan szervezett szeméttelepekre kerülnek, ahol (jobbik esetben szelektíven) összegyűjtik, szortírozzák, majd (elméletileg) felhasználják; rosszabb esetben valahova a helység végére, patakok, folyók partjára egy „illegális” lerakodóhelyre, aztán csináljon vele valamit, aki tud és hajlandó.

Nos, a mostani miniszteri elképzelés ugyan nem oldaná meg a hazai szemét vagy hulladék kérdését, de kétségtelenül lendítene rajta. Azt irányozná ugyanis elő, hogy a boltokban vásárolt palackok után betéti díjat (50 banit) kellene fizetni, amit a palackok visszaszolgáltatása esetén, újabb vásárláskor leírnának.

Egy Romániánál talán valamivel fejlettebb és gazdagabb államban, Németországban magam ilyesmit több mint egy évtizede már tapasztaltam. És ha Norvégiában, Svédországban, Dániában járok (sajnos, nem jártam), ugyanezt láthattam volna.

Nem kell tehát feltalálni a spanyolviaszt.

Amit most feltalálni, újítani akar a készülő jogszabály, az az, hogy a visszavitt palackokat, üvegeket tisztán, címkementesen visszaveszik. Azaz, ha jól értelmezem: vásárolok egy-két-akárhány ásványvizet – a palackon a cégjelzéssel –, kiürítem, majd lesúrolom róla a címkét, hogy tisztán vihessem vissza.

Megmondom előre: magam nem fogom. Tapasztalatból tudom, hogy némely palackról, üvegről szinte reménytelen, de legalábbis jókora munkát igénylő vállalkozás eltávolítani a címkét. Nejem frissen vásárolt, téli – amúgy mutatós, műszőrme-bélelésű, meleg – papucsáról bezzeg három napi kíméletes használat után a ragasztott talpa teljesen elvált a felsőrésztől. Ilyen ragasztó kellene az üvegekre. De ki rendeli el?

Szóval a visszaváltással szerintem bőven vannak gondok.

Attól akár eltekintve, hogy az erre be nem rendezkedett, sőt alkalmatlan, kis raktárral rendelkező üzletek hol és hogyan fogják átvenni, tárolni, elszállítani a begyűlt göngyöleget.

Amúgy az ötlet, az ország legalább részbeni megszabadítása a műanyagpalackoktól és üvegektől, ragyogó.

Csak ne tudnánk, hogy a pokol útjai jó szándékkal vannak kikövezve.

Szóljon hozzá
CAPTCHA Image
Jelen
Puskel Péter
Communitas
www.mti.hu
www.hirkereso.ro
www.hirtv.hu