Arad | Fehér | Hunyad | Krassó | Temes
Jelenidő  |  Álláspont  |  Krónika  |  Sport  |  Gazdaság  |  Kultúra  |  Ifi  |  Egészség  |  Hitélet
Hétfõ, 2020. február 24., 22.15

Felvennénk...

Írta: Jámbor Gyula
2018. augusztus 02., 04.00 Csütörtök
Hallom a tévében, hogy idén nagy konkurrencia volt a jobb orvosi egyetemeken: hárman is pályáztak egy helyre! Nahát!

Én még emlékszem azokra az időkre, amikor tízen, tizenketten is nekivágtak a lutrinak. Tényleg az volt, a vizsgáztatók már nem is tudták, hogyan válasszák ki a nyerteseket, ezért a lehető legrosszabb megoldásra szavaztak, a tankönyv szó szerinti bemagolása alapján döntöttek.
Ma a valamikorinál néhányszor több orvost képeznek az országban, mégis súlyos egészségügyiszemélyzet-hiánnyal küszködünk – igaz, a végzősök egy része, ha csak teheti, minél hamarabb lelép valamelyik nyugati országba. És fogadják őket: Németországban, például, azt mondják, tízezerre rúg a hiányzó orvosok száma.
De nemcsak orvosból van hiány Romániában, jószerivel minden szakmából. A fővárosba a Távol-Keletről importálnak munkaerőt, építkezésekhez, a hirdetőújságok (meg a napilapok) tele vannak állásajánlatokkal. Kedvező fizetést (gyakran nem tudni, konkrétan mit jelent ez), élelmiszer-utalványt, húsvéti és karácsonyi prémiumot, ingyenes orvosi ellátást, egészségügyi meg balesetbiztosítást, a túlórák 100–275 százalékos (!) kifizetését, a nagyobbak szállítást kínálnak.
Talán nem mindenütt, az ország nyugati régióiban azonban igen.
Ma már mifelénk nem a munkanélküliség a rém, mint húsz-huszonöt éve (Aradon ma, szerintem, mindenki talál valamilyen munkát, aki akar), hanem a munkaerő hiánya. Aminek nagyon sok összetevője van. Az egyik lényeges: hazánkfiai (mindig a leginkább vállalkozó kedvűek, többnyire valamelyes felkészültséggel rendelkezők és fiatalabbak mennek el), úgy hárommillióan Nyugaton (esetenként ebbe Csehország, sőt Magyarország is beletartozik) keresik a hazainál jobb megélhetést. Egyre jobban hiányoznak a mesteremberek: a régiek kiöregedtek (sokukat egy jól átgondolt, kedvező adópolitikájú intézményesített rendszerben kiválóan lehetne hasznosítani a társadalom és a maguk javára), a szakemberképzés pedig, régi nóta, válságban van.
És a többi, és a többi.
A cégek pedig embert, munkaerőt keresnek – lehetőleg képzettet (ebből van a kevesebb), vagy szakképzetlent, akit aztán begyakoroltatnak egy-egy műveletre. Hazai multinacionális cégek éppencsak-betanított emberekkel végeznek el más, még nevesebb multiknak (mondjuk, autógyártóknak) kiegészítő, ámde minőségi munkákat, amelyekre azok otthon, anyaországukban már nem találnak ilyen olcsón munkaerőt.
Lassan már Romániában, illetve annak nyugati felében sem. Akkor majd költöznek keletebbre.
Egyelőre ott tartunk, hogy tucat- és százszámra kínálnak munkát, s az ismétlődő hirdetésekből arra következtethetünk, hogy nem sikerül első vagy második nekifutásra embert találniuk.
Persze ez még mindig jobb, mintha munkakeresők ezrei vagy tízezrei állnának, kétségbeesetten, éhező családokkal a hátuk mögött, a vállalatkapuk előtt.
A helyzetre azonban mindenképpen illene megoldást találni, de legalábbis keresni.
Szóljon hozzá
CAPTCHA Image
Jelen
Puskel Péter
Communitas
www.mti.hu
www.hirkereso.ro
www.hirtv.hu