Arad | Fehér | Hunyad | Krassó | Temes
Jelenidő  |  Álláspont  |  Krónika  |  Sport  |  Gazdaság  |  Kultúra  |  Ifi  |  Egészség  |  Hitélet
Csütörtök, 2020. július 02., 14.47

Funkcionális analfabetizmus

Írta: Jámbor Gyula
2020. június 30., 17.26 Kedd / Arad

Pár napja futólagosan hallottam valamelyik tévéadón, a nyolcadik osztályosok képességfelmérő vizsgája után, hogy a romániai tanulók 42 százaléka funkcionális analfabéta. Nem igazán megrendítő információ, a jelenségről évek óta cikkezik a romániai sajtó (egy része), legfeljebb a százalékok változnak némiképp. De nem igazán lényegesen, pár százalék ide vagy oda nem igazán számít.

Az analfabéta (pontosabban „abszolút analfabéta”) kifejezés, mint köztudott, írni-olvasni nem tudást jelent.

A funkcionális ettől némiképp különbözik: azt jelenti, hogy az alany tud ugyan írni-olvasni, de nem érti, tudja értelmezni, amit olvas. Mint Göre Gábor (tudatlan) bíró úr Gárdonyi Géza nem éppen nagyra értékelt regényében.

Románia, köztünk legyen mondva, nem igazán remekelt az idők folyamán az írástudatlanság felszámolásának ügyében.

2013-ban, mondja egy (romániai) tanulmány, az országban 50 százalékkal csökkent az analfabéták száma 2002-hez képest. Nagyszerű, nem is várható el ebben a kérdésben kiemelkedő eredmény egyik napról a másikra. 2012-ben már csak nem egészen negyed millió ember volt (szó szerint) analfabéta az országban.

Ha egy kicsit (vagy kissé nagyobb léptékben) visszatekintünk a történelemben, a XXI. század eleji eredmény csodálatos.

1930-ban az akkor már Nagy-Románia hivatalos népszámlálási adatai szerint az ország 18,06 milliós lakosságából 6,2 millió volt írástudatlan – régebbi, ennél lehangolóbb adatokat nem idézek. (A legkisebb arányú volt az írástudatlanság Brassó, Szeben, Háromszék, Nagyküküllő, Temes-Torontál, Fogaras, Csík megyékben, környékén. Képzeletbeli jutalom annak, aki megfejti, miért.) 1948-ra hivatalosan már csak a lakosság 23,1 százaléka volt analfabéta. (A korabeli újságokból is kitetszik: 1945 után hatalmas méretű, országos „alfabetilizálási” kurzusok zajlottak, a résztvevők papírt kaptak arról, hogy sikeresen elvégezték, s immár tudnak írni-olvasni.)

Az analfabetizmus terén tehát Románia régi hagyományok birtokosa.

No de mi van a „funkcionális analfabetizmussal”?

Nem nagy örömmel jelentem: abban is az Unió „élvonalában” járunk. Hozzánk képest már csak az „örök rivális” Bulgária van mögöttünk. Szegények: őket talán nálunk is jobban sújtotta a sors.

De hát a világban semmi sem állandó és változtathatatlan, az utóbbi évtizedek számos, újságírói nyelven szólva számtalan példát szolgáltattak rá. A Könyvek könyvében azt is olvashatjuk, hogy utolsókból lesznek az elsők. Képletes beszéd, minden utolsóból aligha lehet első.

Visszatérve a hazai funkcionális analfabétákra: azok (minden hazai, és független felmérés szerint) vannak, a romániai alapfokú, jó ideje nyolcosztályos oktatás nem nagy dicsőségére. Az érettségi eredmények ehhez újabb adalékokkal szolgálhatnak.

Kereshetnénk a hibát sok mindenben. Kiindulópont lehetne, hogy a gyermekek mentális képessége nem azonos (kétségbevonhatatlan tény, mindig is voltak „jó és rossz tanulók” – de már vitatható, miért), továbbá hogy az oktatási rendszerben, programban, netán a pedagógusok felkészültségében van hézag stb.

Ami manapság a sikeres európai és a világbeli nemzetek teljesítményét nézve (számomra legalábbis) teljesen egyértelműnek tűnik, hogy eredményeiket az oktatásra, a jövő nemzedékek kinevelésére alapozva érték el. Ami eleinte súlyos (pénzbeli) tehertételnek tűnhet, utólag busásan megtérül, a befektetés elmaradása pedig végzetes hiba.

Ami, sajnos, kétségtelenül van és tény: a romániai diákok súlyos, 40 százalék körüli funkcionális analfabetizmusa.

Európai, meg világszintű kutatások igazolják (s ha nem igazolnák, a hatvan-hetvenesek maguk is tudják): korunk egyik „betegsége”az idősebb nemzedék körében az egyfajta „funkcionális analfabetizmus”, az, hogy többségükben már képtelenek alkalmazkodni a legmodernebb – számítógépes, okostelefonos stb. – technikákhoz.

Itt azonban a fiatal nemzedékről beszélünk, amelynek tagjai 6-10 évesen (vagy még korábban) az idősek számára elképzelhetetlen tudással manővereznek a világhálón.

Hogy mit szűrnek le belőle, mit tudnak felfogni, az más kérdés.

Hiszen sokan, úgy kétötödük, funkcionális analfabéta.

Vagy pár év múlva következne be a „nagy robbanás”?

Aki megéri, meglátja.

Szóljon hozzá
CAPTCHA Image
Jelen
Puskel Péter
Communitas
www.mti.hu
www.hirkereso.ro
www.hirtv.hu