Arad | Fehér | Hunyad | Krassó | Temes
Jelenidő  |  Álláspont  |  Krónika  |  Sport  |  Gazdaság  |  Kultúra  |  Ifi  |  Egészség  |  Hitélet
Hétfõ, 2021. január 18., 15.52

Hálaadás előtt

Írta: Jámbor Gyula
2020. november 24., 16.40 Kedd / Arad

Az Egyesült Államok járványügyi hivatala azt kérte az amerikaiaktól, hogy a hálaadás ünnepére (idén november 26-ra esik – az egyik legnagyobb nemzeti ünnep az országban a függetlenség napja mellett), amikor általában mindenki felkerekedik és családi, baráti találkozókat tartanak az emberek, idén tegyenek kivételt a koronavírus-járvány miatt és maradjanak otthon.

(Hírügynökségek)

 

A Hálaadás tulajdonképpen protestáns ünnep. A hagyományok szerint az őszi betakarítások után adnak hálát a termésért Istennek. Az Amerikai Egyesült Államokban november negyedik csütörtökén, Kanadában október második hétfőjén tartják.

Nem vagyok annyira járatos a vallástörténelemben, hogy megállapíthassam, vajon az erdélyi unitáriusok hálaadás-ünnepe (hagyományosan szeptember utolsó vasárnapja) összefüggésben van-e, s ha igen, milyenben a Thanksgiving avagy Happy Thanksgiving Day észak-amerikai ünnepével.

Amit az amerikaiak Hálaadásáról tudunk, az az, hogy ilyenkor – mint Kínában a hagyományos újévkor – útra kelnek az USA-állampolgárok szüleik, rokonaik lakóhelye felé. Amerikában sokkal nagyobb a mobilitás, azaz a lakosság egyik helyről a másikra költözése, vándorlása, mint Európában. Kisebb méretekben az zajlik az USA-ban ilyenkor, mint Kínában az ottani újév alkalmából.

De, kérdezheti joggal a kedves olvasó, mégis mi közünk nekünk Amerikához? Miért ildomos emlegetnünk, habár jelenleg (pillanatnyilag még) a világ legnagyobb gazdasági és katonai hatalma is?

A poént e cikk első, bevezető mondatában lelőttük: azt kérték az amerikaiaktól, hogy a hálaadás ünnepére a koronavírus-járvány miatt lehetőleg maradjanak otthon.

Hogy mekkora hatású lesz ez, ha a felhívás értő fülekre talál, nem tudni. Mondjuk Amerika pulykaállományára. Közismert tény, hogy a hálaadás napjára mintegy 70-80 milliót áldoznak fel, hálaadáskor mindenki pulykát eszik. Egy kiváló vicc szerint az amerikai pulykák dilemmája: van-e élet a hálaadás után? (Amúgy: az USA lakosságának relatív többsége protestáns – baptista, metodista, pünkösdi, evangélikus, református, anglikán.)

Ma, 2020-ban, november negyedik csütörtöke előtt a dolgok menete kissé felborult a normálishoz képest. A világon végigsöprő koronavírus-járványban az Államokban negyedmilliónál többen haltak meg, számuk november 26-ig bizonyára gyarapszik néhány tízezerrel.

De Amerika (mint amúgy a világ legtöbb más országa) nem adja meg magát, és nem tagadja meg évszázados hagyományait.

Idén is bizonyára megrendezik a Fehér Házban a hagyományos pulykakegyelem ünnepét – azaz egy (esetleg két) szárnyas megmenekül az Államok elnökének kegyelméből, hogy csak a késő öregkor fújja el élete lángját.

Távolabbról nézve gyermeteg szokás, tradíció, de hát mit mondjunk. Ha a mieinket (magyarokét, románokét) felemlegetnénk, bizonyára találnánk hasonló furcsaságokat. Ha régi hagyományainkat, értékeinket feladnánk, magunkat adnánk fel.

De vissza a lényegre, aminek apropóján e cikk íródott: az Államok egészségügyi hivatala azt kéri, hogy e rendkívül népszerű és nagy tömegmozgással járó ünnepen az emberek lehetőleg maradjanak otthon, hogy ne vigyék-hozzák az esetleges fertőzést.

A hazai, romániai egészségügyi hatóságok nagyjából ugyanezt kérik: őrizkedjünk a tömeges érintkezésektől, mert azok potenciális forrásai a vírusterjesztésnek.

Hogy a hazai döntéshozók intézkedései a legjobbak lennének-e a lehetségesek közül, nem tudom. Ami tény: a járvány terjed, egyre több áldozattal, valamit tenni kell, és meg kell akadályozni.

Mert jövőre, meg azután is élni kellene.

 

Szóljon hozzá
CAPTCHA Image
Jelen
Puskel Péter
Communitas
www.mti.hu
www.hirkereso.ro
www.hirtv.hu