Arad | Fehér | Hunyad | Krassó | Temes
Jelenidő  |  Álláspont  |  Krónika  |  Sport  |  Gazdaság  |  Kultúra  |  Ifi  |  Egészség  |  Hitélet
Szerda, 2021. február 24., 22.58

Holokauszt-emléknap

Írta: Jámbor Gyula
2021. január 27., 17.26 Szerda / Arad

Az emberiség számlájára, amióta létezik írásbeliség, számtalan gonoszságot felírtak, köztük az egyik legborzalmasabb a II. világháborús holokauszt. Az „Endlösung” nevű náci program, a „végső megoldás” nem kisebb célt tűzött ki, mint a zsidók kiirtását a világból.

Szörnyű még rágondolni is.

A terv végigvitele szerencsére meghiúsult, így a háború éveiben „csak” mintegy hatmillió zsidó tűnt el Európából – annyi, mint kb. a mai Dánia lakossága!

Tegnap, január 27-én a holokausztra emlékezett a civilizált és az emberi értékekre érzékeny világ. 1945-ben a Vörös Hadsereg ezen a napon szabadította fel a nácik elfoglalta Lengyelországban felállított auschwitzi haláltábort. Ahonnan a spéci, többnyire SS lágerőrök már „elhajtották” a még mozgóképes foglyokat, hogy a borzalmaknak minél kevesebb nyoma maradjon, ellenben találtak vagy 7500 csontsovány, beteg, meggyötört foglyot, többnyire nőt, gyermeket, akiket még nem tudtak kivégezni, és borzalmas látványt, amitől még a harcokban elfásult katonák is megborzongtak.

A napot az ENSZ Közgyűlése 2005. november 1-jén a holokauszt áldozatainak nemzetközi emléknapjává nyilvánította. Az egyes országok, ahonnan zsidókat deportáltak ún. munka-, de főleg megsemmisítő táborokba (több tucat volt belőlük), saját holokauszt-emléknapokat is kijelöltek, helyi eseményekhez kötötteket. Romániában, például, október 9-ét – 1941-ben ekkor kezdődtek a bukovinai deportálások. Bár Románia „részvételét” a holokausztban a hazai kormányzat és vezető történészek évtizedeken keresztül egyszerűen letagadták, csupán az (akkor Magyarországhoz tartozó) Észak-Erdélyből történt deportálásokat ismerve el a 2000-res évek elejéig.

A holokauszt-emléknap kapcsán Európa nagyon sok országában alkalom nyílik – ismét, mint minden évben – a lelkiismeret-vizsgálatra. Hogyan fordulhatott elő ilyesmi a XX. század közepe táján, még akkor is, ha gyakran a náci Németország nyomására történt?

Igaz, voltak kivételek. Sokfelé emberséges emberek akár életük kockáztatásával menteni, rejtegetni, védeni igyekeztek zsidó honfitársaikat. Volt skandináv ország, amelynek lakossága, az uralkodóval az élen, tiltakozásul és a szolidaritás jeléül felvarrta öltözetére a zsidókat megbélyegző sárga csillagot. Nagyszerű emberi megnyilatkozás! Ha a világ így állt volna ki annak idején a nácizmus szörnyű téveszméje ellen (és, tegyük hozzá: ma is így állna ki minden szörnyeszme ellen), talán másként alakul(na) a világ sorsa.

Sajnos nem alakult, sőt manapság is vannak súlyos antiszemita megnyilvánulások. Nyugat-Európában, Francia- és Németországban például, a nyakló nélküli migráció következtében is, de Európa keleti felén is. Még ott is, ahol tulajdonképpen nincs is zsidóság. (Romániában a két világháború között még 700-800 ezer (!)  volt a létszámuk, mára azonban tízezer ha maradt.

Románia külügyminisztere egy héttel ezelőtt arra hívta fel a figyelmet, hogy a járvány idején felerősödött az antiszemitizmus az online térben, és hogy fel kell lépni elenne.

Ausztria külügyminisztere nemrég azt mondta: országa kidolgozza az anti-antiszemitizmus stratégiáját, vagyis azt, mit kellene tenni az antiszemitizmus felszámolása érdekében.

Sajnos, nem lesz könnyű mérkőzés semelyik országban. De vétek, bűn lenne feladni a próbálkozást.

Szóljon hozzá
CAPTCHA Image
Jelen
Puskel Péter
Communitas
www.mti.hu
www.hirkereso.ro
www.hirtv.hu