Jámbor Gyula
Jóformán meg sem melegedett új-régi posztján Románia oktatásügyi minisztere, már új tanügyi törvényt kezdeményez.
Ecaterina Andronescu asszony tavaly november közepe óta tölti be a tisztséget, miután korábban már kétszer, 2001–2003-ban és 2012-ben volt tanügyminiszter, és noha több „reformot” kezdeményezett, egyszer sem volt sikeres.
Három napja, január harmadikán szokásos munkarendem szerint fél tíz körül leültem a számítógép elé, másnapi cikkemet megírandó.
A hazai belpolitika 2019-es eszendeje ott indult, ahol a tavalyi év abbamaradt: a nagyfokú feszültségek jegyében. Az előzmények ismeretében az lett volna a meglepetés, ha másként alakul a helyzet.
Az emberiség nagyobbik része, hála a sorsnak, megátalkodott, javíthatatlan optimista: hiszi, de legalábbis hinni akarja, hogy egy új esztendő jobb lesz az előzőnél.
Az év legelejétől Románia átvette az Európai Unió Tanácsa (EUT) elnökségét, és fél évig, mondhatni kis túlzással, az Unió vezetője.
Hadd tisztázzam, mint ahogy az internet sok („egyértelműsítő”) honlapján szokásos: nem az egykori kínai előkelőségekről, hanem arról a ma már, hála a sorsnak, közönséges, a melegebb éghajlatú országokból származó narancsszínű, de a narancsnál kisebb gyümölcsről van szó.
Romániában, hála a sorsnak, legalábbis tegnap délig, amikor e sorok íródnak, különösebb események nélkül telt a karácsony, a kereszténység egyik legnagyobb, de mindenképpen legbensőségesebb ünnepe.
Huszonkilenc éve, december 21-én reggel, valamivel öt óra után arra ébredtem, hogy Aradon, a Romanilor úton, ahol akkoriban laktam, hangos énekszó veri fel a lakosokat.
Ha nem tudtuk volna, mi hiányzott, mink nem volt régen, hát most megtudhattuk: egy új párt. Most már van, a PLUS (a szabadság, egység és szolidaritás román kezdőbetűinek rövidítéséből) szombaton indult el Kolozsvárról egy volt román miniszterelnök, Dacian Cioloş kezdeményezésére.
A múlt héten nagy port vert fel a Nyugati Szövetség megalakulása – Temesvár, Arad, Nagyvárad és Kolozsvár polgármestereinek kinyilatkoztatott összefogása olyan körülmények között, amikor a hazai belpolitikában hatalmas indulatok feszülnek és érdekek ütköznek.
Közeledik a karácsony, Jézus Krisztus születésének egyezményesen elfogadott időpontja. Pontos történelmi adat nem lévén, a niceai zsinat i.u. 325-ben megegyezett a húsvét, a legnagyobb keresztény egyházi ünnep időpontjában (a mai számítások is ezt a határozatot követik), de nem döntött a karácsony, a második legnagyobb ünnep időpontjában.
Elhagyta a Naprendszert a Voyager 2 is, olvashattuk pár napja a hírügynökségi jelentésekben.
A napokban a „manóba” típusú oldalösszeomlással szembesültem. Ha a kedves olvasó nem tud mit kezdeni vele, nem csodálkozom, ha mégis, őszinte elismerésem. Bár, jobban meggondolva, nem is nagyon érthetetlen.
A manóról, ugye, mindenki tud, bár soha nem látta; az oldal közismert szó, ugyanúgy, mint az összeomlás. Az oldalösszeomlás tehát többé-kevésbé érthető.
Leírtam már néhányszor, hogy koromnál, átélt tapasztalataimnál fogva nem sok történés lep meg igazán; ha az újszülöttnek minden vicc új, az idős embernek már csak kevés.
