Arad | Fehér | Hunyad | Krassó | Temes
Jelenidő  |  Álláspont  |  Krónika  |  Sport  |  Gazdaság  |  Kultúra  |  Ifi  |  Egészség  |  Hitélet
Szombat, 2020. január 18., 07.47

Menni vagy maradni

Írta: Jámbor Gyula
2017. július 23., 15.00 Vasárnap
Megdöbbentő kimutatást közölt a Világbank pár napja: felmérése szerint 3,6 millió román állampolgár forgatja fejében, hogy a következő öt esztendőben elhagyja az országot. Hogy mint alakul a helyzet a határidő lejártakor, persze nem tudni ­– elképzelhető, hogy a mérleg pozitívabb, de az is, hogy negatívabb lesz.

Hogy azonban ma több mint hárommillióan a kivándorlást fontolgatják, mindenképpen elkeserítő.

A megalakulásának százéves évfordulójára készülő Nagy-Romániának mondhatni „haladó” tapasztalatai vannak e kérdésben. Az 1920-as években a magyarok, 1989 előtt a zsidók és németek sűrű tömegei hagyták el az országot – ez utóbbiaknak mára csak jószerivel írmagjuk maradt. A hazai magyarok 1989 előtt is, de főleg utána követték a példát.

E cikken gondolkodva – hirtelen és felületesen – összeszámoltam, hogy csupán szűkebb baráti és ismeretségi körömben negyedszázad óta legalább 25-ön szépecskén felüli azon gyerekek száma (némelyek immáron túl a 35-40 éven), akik tőlünk nyugatabbra (Magyarországtól az Egyesült Államokig, sőt Japánig) kerestek és találtak megélhetést. Legalább öt közülük egyetemi tanerő (!), ami szerintem feltételezi, hogy az elengedhetetlen angolon kívül az illető országok nyelvét is felsőfokon birtokolják.

Mindezzel csupán annyit akarok mondani: a romániaiak (megfelelő felkészültséggel és kitartással) a siker reményével indulhatnak a nyugati világban. Sőt: ezen tulajdonságok valamelyes híján is érvényesülhetnek, persze alsóbb szinten, ami azt jelenti, hogy a hazai jövedelemnek csupán kb. háromszorosát, s nem 8-10-szeresét keresik meg. Ismerek aradi magyar hentest, aki Németországban, hidegkamrában marhát, sertést trancsíroz (folyton dideregve az alacsony hőmérsékleten), Réz-hegységbeli, elszigetelt településen lakó szlovák, általános iskolai végzettségű honfitársat, aki Hamburgban üvegházban robotol, túlórát is vállalva (vajon honnan szerzett tudomást a lehetőségről?), Arad megyei, itthon emeletes palotát építő roma polgártársat, aki feleségestül Franciaországban lehetőleg éjszakai váltásban dolgozik, mert azt jobban fizetik, hogy a számtalan spanyolországi eperszedőről már ne is beszéljek.

Azokról – vannak szépecskén –, akik Nyugatra a koldulás, csalás, rablás általi pénzszerzés gondolatával távoznak, s lejáratják az országot, ezúttal ne essen szó.

De vajon a pénz a „minden”?

Embere válogatja, tapasztalatom és meggyőződésem szerint a nagy többség számára nem. Petőfit idézem: jobb nekem itthon a fekete (mármint a kenyér), mint máshol a fehér.  

Kalandra, felfedezésre vágyók mindig is voltak (szerencsére – mi is volna ma nélkülük?), tömegek azonban mindig valamelyes (gazdasági, politikai stb.) kényszer hatására indultak el idegen tájakra. Romániában több mint negyedszázada folyamatosnak látszik e kényszer, a kelet-európai országok közül csak (a nálunknál kétszer nagyobb lakosságú) Lengyelországból nagyobb a kivándorlók száma. (Talán Ukrajnából, de erre vonatkozó adataim nincsenek.)

Kik  azok, akik, elméletileg, mennek, mennének?

Döntő többségük, mint várható, fiatalok, akik itthon még nem köttettek gúzsba: nem rendelkeznek önálló lakással, családdal, és főleg nem reális megélhetési perspektívákkal. Azok a fiatalok, nem mellesleg, akiktől nagyrészt a nép tovább éltetése, gyarapítása várható. A demográfia lényege ugyanis – szombaton a magyar miniszterelnök tusványosi beszédében is aláhúzta – a matematika kérlelhetetlen, részrehajlás nélküli szabályaival is megfogalmazható: ha nem születik családonként átlagban kb. 2,1 gyermek, a szóbanforgó nemzet, ország hosszú távon kihalásra ítélt.

Ha a következő öt esztendőben jó 3,5 millió, reprodukcióra hajlamos és képes romániai elhagyná hazáját, remény se lehetne a hazai lakosság megmaradására. Ami számtalan (egyebek között a nyugdíjas-ellátás fenntartására vonatkozó) kérdés előtt is bezárná a kaput.

Nem kétlem: a jelenlegi hazai hatalom rendelkezik (mint ahogy az előzőek is) megfelelő adatokkal, ismeretekkel e téma tekintetében. (Ha mégse, az végleg katasztrófa volna.) A probléma: tudnak-e okos megoldásokat megfogalmazni a kérdés kapcsán. Mert ha nem, a legpesszimistább forgatókönyv, a lakosság következő évtizedekbeli drasztikus csökkenése válik valósággá, minden borzalmas következményével együtt.


 

Szóljon hozzá
CAPTCHA Image
Jelen
Puskel Péter
Communitas
www.mti.hu
www.hirkereso.ro
www.hirtv.hu