Arad | Fehér | Hunyad | Krassó | Temes
Jelenidő  |  Álláspont  |  Krónika  |  Sport  |  Gazdaság  |  Kultúra  |  Ifi  |  Egészség  |  Hitélet
Szerda, 2020. augusztus 12., 21.14

„Mit akarnak ezek?”

Írta: Jámbor Gyula
2020. július 15., 17.37 Szerda / Arad

Unalomig ismételt tény, hogy Romániában újra fellángolt a koronavírus-járvány. De nem csak nálunk, hanem sok más országban is, miután egy adott pillanatban úgy tűnt, hogy lassacskán kilábalunk belőle.

Most ez a képzeletbeli időpont nem tudni meddig kihúzódott.

Hogy a COVID–19-őrület nem tart örökké, az nyilvánvaló: az emberiség pár évezredes ismert története számtalan járványt jegyzett fel, és valamennyi (némelyik vidékek, országrészek lakosságának harmadát is kiirtva) véget ért bizonyos időn belül. Hogy később visszatért, az más kérdés. Csak az utóbbi száz, másfélszáz évben fedezte fel fokozatosan az emberiség, hogy mi is okozza a pusztító járványokat, s a legtöbbjük ellen idővel sikerült hatásos oltásokat, gyógyszereket is felvonultatnia.

Azt azonban nagyon rég tudták, hogy elszigeteléssel, karanténnal van némi remény a járvány terjedésének megakadályozására.

A legújabb, XXI. század elején feltűnt koronavírus-járványban a szakemberek számára, akik a vírusfertőzés tárgyában, terjedésében összehasonlíthatatlanul többet tudnak egykori elődeiknél, egyértelmű volt a karanténhoz folyamodás, pláne hogy nem volt – sajnos, hónapok múltán sincs – igazán hatásos megelőző vagy kúráló gyógyszer. Az egészségügy megteszi, amit úgy-ahogy tud, közreműködése nélkül bizonyára jóval nagyobb lenne a mostaninál az elhalálozottak száma. De távolról sem rajta múlik a járvány legyőzése.

Ami nagyon veszélyes, és sok szempontból érthetetlen, az némelyek határozott ellenreakciója a hatósági intézkedésekkel szemben. Hogy csak nagyon közeli példákat említsünk, a szerbiai vagy újabban a bukaresti tiltakozások.

Ennél is veszélyesebbnek tűnnek azonban azok az egyéni, a jelek szerint szaporodó megnyilatkozások, amelyek lekicsinylik a fenyegetettséget, s álláspontjukat a „mit akarnak ezek?!”-féle mondatokban fogalmazzák meg. Mintha volna olyan hatalmi szerv, amely kimondottan, készakarva az emberek bosszantására, életének megkeserítésére törekedne.

A megszorítások természetesen senki normálisan gondolkodó embernek nem tetszenek.

Gondoljanak azonban arra: mit mond a közvélemény nagy része, ha egy részeg, vagy drogos, vagy egyszerűen csak kivagyiságát mutogató autós 150-nel száguldva, fának ütközve szörnyethal?

Azt, hogy maga kereste magának a bajt.

De ha a kocsiban hozzátartozó, barát, gyerek ül, ha az általa okozott balesetben ártatlanok halnak meg? Ugye, nem azonos módon ítéljük meg a történteket?

És mit szóljunk azokról, akiknek „tele van a t...arsolyom veletek” felkiáltással fittyet hánynak a legelemibb védekezési szabályoknak, s ezzel másokat is veszélyeztetnek?

Szóljon hozzá
CAPTCHA Image
Jelen
Puskel Péter
Communitas
www.mti.hu
www.hirkereso.ro
www.hirtv.hu