Arad | Fehér | Hunyad | Krassó | Temes
Jelenidő  |  Álláspont  |  Krónika  |  Sport  |  Gazdaság  |  Kultúra  |  Ifi  |  Egészség  |  Hitélet
Vasárnap, 2020. október 25., 02.06

Mit mihez hasonlítunk?

Írta: Jámbor Gyula
2020. augusztus 17., 17.04 Hétfõ / Arad

Többedszer írom le azt a meggyőződésemet – vesse a szememre, aki akarja –, hogy minden viszonylagos. Kezdő filozopter (azaz filozófia szakos hallgató) koromban ez volt az egyik „nagy felfedezésem” kedves, gyermekkori és mai napig egyik legjobb barátommal egyetemista korunkban, Kolozsváron, gyakorta a Fellegvár padjain folytatott végeérhetetlen beszélgetéseink, vitáink kvintesszenciájaként.

Mint ahogy József Attila írja a Dunánál c. versében: „Én úgy vagyok, hogy már százezer éve / nézem, amit meglátok hirtelen.”

Mi úgy gondol(hat)juk, hogy „megláttuk hirtelen”, elődeink végtelen sora tudásának, felfedezéseinek valamelyes ismeretei fényében. Hasonló élmény, azt hiszem, az emberiség gondolkodó részének többségénél bekövetkezik.

Induljunk ki ezúttal abból a vitatható elvből, hogy „minden viszonylagos”. A konkrét, hétköznapi tények értékelésekor, félretéve a filozófiai dimenziókat, az emberek többségénél ez az aspektus merül fel és számít. Amúgy meggyőződésem, hogy minden ember öntudatra ébredésétől fogva amolyan (kisebb-nagyobb kaliberű), bizonyos életvezetési normákhoz igazodó filozófus, ha nem fejti ki rendszeresen gondolatait, főleg írásos, maradandó formában nem.

Az összehasonlításnál tartva kérdés, mihez, kihez hasonlítjuk magunkat. Legalább két alapvető kritérium létezik: magunkhoz-e, vagy másokhoz. És egyáltalán nem mindegy.

Konkrét példa következik.

Ha magunkhoz hasonlítjuk magunkat (itt és most, Romániában), akkor bizonyos területeken, például a közlekedési infrastruktúra, a modern úthálózat tekintetében nagyon látványos eredményekről számolhatunk be.

Mintegy zárójelben: e sorok írója még ifjan, 1963 nyarán tapasztalta, hogy a Nagyvárad–Kolozsvár főút egyes szakaszainak aszfaltborításán még dolgoztak (!); már újságíró korában, az 1970-es évek közepén (végén?) írt tudósítást az Arad–Kürtös út korszerűsítéséről; Szekernyés Gábor (temesvári) régi kollégája, barátja a tanú, hogy milyen (katasztrofális) állapotú volt a két nagyváros közötti út. Egyéb hiteles vallomásokban sem lenne hiány.

Ha csak magunkhoz hasonlítanánk magunkat – a kiváló Bajor Andor gyilkosan aktuális kifejezésével élve –, „pompás fiúk” vagyunk.

Románia úthálózata manapság, bizonyos vidékeken, mondhatni kitűnő a pár évvel, pláne pár évtizeddel ezelőttihez képest. Néhány napja e sorok írója egy, a hazai nyugati hegységeken átvezető utat járva megtapasztalta, hogy valóban.

Barátja, B. – amúgy echte magyar, magyar érzelmű – többször hangoztatta útközben, hogy Románia, természeti szempontból, gyönyörű. Senki nem tiltakozott, mert valóban az. Ami azon túl van, már lehetne vitatni.

A természeti adottságokat lehetne, sőt fel is kellene kicsit „turbózni” a mostaniakhoz képest, hogy kiderüljön, milyen pompás fiúk vagyunk.

Bár lehet, hogy nem tudjuk elég jól „eladni” magunkat. Ami, sajnos, elég komoly hiba.

Többen mesélik, hogy Görögország adott pontján Zeusz „atyaisten” fürdőkádját (-medencéjét) mutogatják. Egy honfitársnőnk szerint a maga (nem túl terjedelmes) feneke is alig férne belé. Az igazán érdekes azonban, hogy ennek dacára a „jelenséget” eladják, és hasznot húznak belőle. (Jó, manapság, vírusos időkben, talán kevésbé.)

De általában: hasonlítani, okosan, tudni kell, a turisztikában különösen.

Szóljon hozzá
CAPTCHA Image
Jelen
Puskel Péter
Communitas
www.mti.hu
www.hirkereso.ro
www.hirtv.hu