Arad | Fehér | Hunyad | Krassó | Temes
Jelenidő  |  Álláspont  |  Krónika  |  Sport  |  Gazdaság  |  Kultúra  |  Ifi  |  Egészség  |  Hitélet
Vasárnap, 2021. április 11., 03.41

Nők és férfiak

Írta: Jámbor Gyula
2021. március 04., 17.32 Csütörtök / Arad

Közeledik március 8., a nemzetközi nőnap, a nők iránti tisztelet és megbecsülés, az ENSZ naptárában világnapként szereplő ünnep.

Annak idején, 1917-ben a nők egyenjogúságával kapcsolatos napként vonult be a történelembe, arra emlékeztetve, hogy 1857-ben New Yorkban a textil- és konfekcióipari munkásnők tömege a béregyenlőségért és a munkaidő csökkentéséért sztrájkolt és tüntetett.

Rég volt, március 8. már régóta amolyan virággal kedveskedő megemlékezés, közösségi buli – a férfiak hozzák a virágot, a nők az italt férfitársaiknak –, amelynek vajmi kevés köze a nap eredeti értelméhez.

De időnként fel-felmerül a nap kapcsán, hogy miként is állunk az egyenlőséggel a két nem között.

Olvason egy hazai internetes honlapon (republica.ro) egy számomra ismeretlen kolléganőm minden bizonnyal nem véletlenül mostanra időzített cikkét, amely azon síránkozik, hogy a mai világban, közelebbről tájainkon a nők nem örvendenek egyenlő megbecsülésnek a férfiakkal. Az egyik példa, hogy Románia (Magyarország és Görögország kivételével, amelyek mögötte vannak)  az Európai Unió rangsorának a végén foglal helyet a nők politikai és gazdasági szerepvállalásának tekintetében.

Nem ellenőriztem a kiindulópontul szolgáló forrásokat, de bizonyára igaza van.

A nők kétségtelenül „alulreprezentáltak”, azaz nem a férfiakét meghaladó számarányuknak megfelelően szerepelnek számos területen. Holott számarányuk tekintetében mindenütt maghaladják a férfiakét, „illő” lenne ennek megfelelően képviseltetniük magukat.

Ámde: Románia parlamentjének két házában jelenleg 17,59 százalék (kevesebb, mint egyötöd) a női képviselők aránya, 2 százalékkal kevesebb, mint az előző ciklusban. (Az Európai Parlamentben a nők aránya 40,4%, az eddigi legmagasabb. A romániai europarlamenti nők aránya 22 százalék.)

Románia kormányában jelenleg egyetlen női miniszter van (5%), amivel az utolsó helyen szerepel az Unióban; viszont azzal büszkélkedhet, hogy a legkisebb (3%) a férfiak és nők fizetésének különbsége azonos munka esetében. (A legnagyobb Észtországban, 23%.)

A fentiekből világosan kitűnni látszik, hogy a nők és férfiak között sok tekintetben valóban nincs egyenlőség.

Kérdés: lehet-e egyáltalán?

Egyenlők vagyunk, de nem egyformák.

Az utódokat a női nem képviselőinek kell kihordaniuk, valameddig gondozniuk. Ezalatt kiesnek a munkából, s ha egy alkalmazó fiatal hölgyet vesz fel, számíthat rá, hogy előbb-utóbb anyai kötelezettségei miatt egy ideig meg kell válnia tőle. S hiába a Nő a család, társadalom, nép fennmaradásának alappillére, e tekintetben majdnem mindenütt hátrányos megkülönböztetésben van része.

Hogy (főleg) a politikában általában kevesebbre viszik, mint a férfiak, annak okai nagyrészt a fentiekben keresendők. Mert amúgy semmivel sem rosszabbak a férfiaknál, sőt sok teintetben jobbak.

A mai világban számos példa van a nők megbecsülésére és értékelésére is, nem csak a hátrányos megkülönböztetésre.

Európa „első embere”, a Bizottság elnöke nő. Az Unió szakbizottságai többségének (több mint felének) elnöke nő.

Az Európai Bank, majd a Nemzetközi Valutaalap elnöke nő.

Az Egyesült Államok alelnöke (s van esély rá, hogy következő elnöke) nő.

Számos országnak nő a miniszterelnöke, köztük Európa vezető hatalmának, Németországnak. Romániának is volt, és nem női mivolta, hanem rátermettségének hiánya miatt bukott meg.

Romániában a törvényhozás felsőházának elnöke nő.

És folytathatnánk.

Manapság nehezen lehetne érveket találni arra, hogy a nőket csupán nemük miatt fogják vissza (kik?), gátolják politikai vagy gazdasági érvényesülésükben.

Hogy mindmáig számarányukhoz képest „gyengébben” szerepelnek, az viszont kétségtelen.

Szóljon hozzá
CAPTCHA Image
Jelen
Puskel Péter
Communitas
www.mti.hu
www.hirkereso.ro
www.hirtv.hu