Arad | Fehér | Hunyad | Krassó | Temes
Jelenidő  |  Álláspont  |  Krónika  |  Sport  |  Gazdaság  |  Kultúra  |  Ifi  |  Egészség  |  Hitélet
Szombat, 2020. augusztus 15., 09.54

Rakoţi, Bornemisa

Írta: Jámbor Gyula
2020. június 09., 15.31 Kedd / Arad

A címben jelzett történet valamikor az 1970-es évek elején kezdődött.

Egy Arad megyei faluban egy Rakoţi nevű téesztagra, egyszerű földművesre bukkantam. Némi fantáziával arra következtettem, hogy ő valamikor Rákóc(z)i volt.

És valóban: elmondta, ük-ükapja valamikor egy magyar birtokos földjén szolgált.

Kb. ugyanebben az időben egy (kiemelkedően) jelentős Arad megyei nagyközség (azóta város) egyik jól menő téeszének elnökét Bornemisának hívták. „Get-beget” románként, bár vegyes környezetben nevelkedvén magyarul is tudogatott.

A magyar történelmet valamelyest ismerők számára egyértelműnek tűnt, hogy a Rákóczi (több erdélyi fejedelmet is adó család), meg a Bormemissza (Gergelyt az Egri csillagokból is ismerjük) magyar eredetű, s az ilyen, most román helyesírással írt nevűek valamikor magyarok voltak, aztán, a történelmi viharok következtében, románná váltak.

Vajon?

E sorok írója Jámbor Gyulaként jegyzi magát. Született magyarként: így szerepel a kárásztelki (Szilágy megye) r. k. plébánia által még a „magyar érában” kiállított születési bizonyítványban (Észak-Erdély abban az időben még – és már – éppen Magyarország volt a bécsi diktátum következtében). Később csodálkoztam is, miért vagyok a hivatalos iratokban Iuliu, a vezetéknevem pedig ékezet nélküli, amíg meg nem tudtam, hogy az 1950-es évek elején a román állam lecserélte az egykori születési igazolványokat újakra, amelyekben a magyar neveket románokra cserélte fel.

Mint ahogy a helységneveket is, már az 1920-as évektől.

Egy új hatalom (egyébként igazodva a történelmi, másutt is alkalmazott gyakorlathoz) mindig is arra törekedett, hogy új névadással eltüntesse a régit.

Az én (most hetvenes éveiben járó) nemzedékem csak véletlenül, esetleg szülei, rokonai elbeszéléseiből, vagy kezébe kerülő olvasmányaiból tudhatta meg, hogy mi a magyar neve, mondjuk, a Királyhágónak, a Réz-hegységnek stb.

Természetesen a helységek, utcák nevét is átnevezték. Az Arad megyei Glogovácot, például, Vladimirescunak: miért maradna meg a főként németek lakta helység régi, bevett neve? A helységek egykori magyar neve természetesen nem maradhatott meg: hogy mutatna, például, Aradon, egy Forray utca, Ferenc tér, Szabadság tér? (Ez utóbbival kapcsolatban csak annyi lehetett a kifogás, hogy rajta állt a Szabadság-szobor. Bár az sem maradt sokáig a helyén Trianon után.) Vagy Kisiratos? Sokkal jobban mutat a Dorobanţi, bár szerintem az Iratoşu Mic is tökéletes lett volna, ha már muszáj nevet változtatni.

Visszatérve azonban a címre: nem biztos, hogy a Racoţiak, Bornemisák eredetileg magyarok lettek volna. Valamikor – amikor kötelezővé vált az emberek kettős (család- és személynév szerinti) regisztrálása, a jobbágyok egy részét földesuruk nevére „keresztelték”, így a született román Rákóczivá, Bornemisszává válhatott.

Nem kizárt, hogy a későbbiekben, valamilyen megfontolásból, magyar nevét (esetleg identitását) románra változtatta.

Ami egyrészt igazolja az élet bonyolultságát, másrészt azt, hogy a névből sem lehet biztosan következtetni (a családnévből főleg nem, az örökletes; ha valaki azonban Răzvan vagy Zoltán, egyértelmű, hogy szülei minek szánták).

Az egyetlen kritérium azonban, hogy az ember minek vallja magát, mert vér szerint senkit nem lehet ide vagy oda sorolni. Ha a fehérek között valaki színes vagy sárga bőrű, az már, esetleg, komolyabb kritérium lehet, de az sem egészen döntő.   

Szóljon hozzá
CAPTCHA Image
Jelen
Puskel Péter
Communitas
www.mti.hu
www.hirkereso.ro
www.hirtv.hu