Arad | Fehér | Hunyad | Krassó | Temes
Jelenidő  |  Álláspont  |  Krónika  |  Sport  |  Gazdaság  |  Kultúra  |  Ifi  |  Egészség  |  Hitélet
Péntek, 2020. augusztus 14., 13.25

Sem szamár, sem ló

Írta: Jámbor Gyula
2020. június 17., 17.13 Szerda / Arad

Tetszenek ismerni, ugye, a magyar mondást, hogy a kecske is jóllakjon, a káposzta is megmaradjon.

A valóságban nehéz bizonyos dolgokat összeegyeztetni. De amint állítólag Lenin elvtárs mondta volt: ha valami nem megy, forszírozni kell.

Nem ő találta ki, ősi gyakorlat, amióta igazságszolgáltatás létezik.

A salemi (amerikai) boszorkányokat (a 17. század végén), az inkvizíció ezernyi más, a nácizmus többmilliónyi zsidó áldozatát, a szovjet rendszer főleg orosz, ukrán, lengyel, ugyancsak milliókra rúgó áldozatát – hogy csak a közismerteket említsük – számon tartja a történelem.

Mihez kezdjünk a súlyos örökséggel? Töröljük-e végképp, hogy emléke se maradjon, avagy próbáljuk meg civilizáltan, a múltat nem feledve, de meghaladva, s a mai követelményeknek, a békés egymás mellett élés érdekeinek megfelelően kezelni a dolgokat?

Az első variáns, természetesen, lehetetlen: ami volt, az volt, a történelmi tény (bár, mint tudjuk, a történelem erősen interpretálható) az tény marad.

Maradna a másik variáns: elismerve a (más-más szemszögből másként mutatkozó, értelmezhető) múltat, próbáljuk meg a jelen helyzet adta lehetőségeket pozitív, minden fél javára szolgáló tartalommal kitölteni. Nem könnyű, persze, de reménnyel kecsegtet.

De térjek rá a lényegre.

Ami szerint Iohannis román államfő (április 29-én elhangzott) beszéde kapcsán az ügyészség ugyan elismerte, hogy az államelnök megnyilatkozása összességében és hangvételét tekintve akár gyűlöletbeszédnek is tekinthető (azzal vádolta a Szociáldemokrata Pártot, hogy a magyarok kezére akarja játszani Erdélyt), viszont üzenete nem volt uszító jellegű, és mivel saját véleménynek számít, nem meríti ki a törvénysértés fogalmát.

Szegény ügyészség iszonyatos kelepcébe került. Számomra nem meglepő, hogy ilyen öszvér, sem szamár, sem ló határozatot hozott, noha, tudjuk (az Alkotmány értelmében), hogy az igazságszolgáltatás az állam harmadik, független hatalma.

Az Alkotmány figyelembe vételével nehéz lett volt tagadni az államfő nyilvánvalóan magyarellenes-élű beszédét. A Szociáldemokrata Párt, amely a román–magyar viszony tekintetében legalább annyira hazafi, mint a nemzeti liberálisok, ki is kérte magának, s egy következő, a Trianonra vonatkozó szavazás alkalmával ezt bizonyította is.

Szóval: az államfő április végén alaposan mellényúlt, de az Országos Diszkriminációellenes Tanácshoz benyújtott vádak elől pillanatnyilag bravúrosan kitért.

A tét, természetesen, nem az 5000 lejes, kilátásba helyezett büntetés – azt az államfő havi fizetésének egyharmadából nyugodtan kifizethetné.

Itt többről, elvekről van szó.

Arról, többek között, hogy mit, mennyit engedhet meg magának egy demokratikusnak mondott ország államfője. Aki, mellesleg, mégsem áll a törvények fölött.

Az ügynek nincs vége: az államfőt beperlő Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és a Székely Nemzeti Tanács a hírek szerint felsőbb európai fórumokon keresi majd a jogorvoslatot. Azt szeretné elérni, hogy kimondják: a román államfő igenis törvényt sértett.

Kíváncsi vagyok, milyen eredménnyel.

Szóljon hozzá
CAPTCHA Image
Jelen
Puskel Péter
Communitas
www.mti.hu
www.hirkereso.ro
www.hirtv.hu