Novemberben, a régi magyar kalendárium szerint Szent András havában járunk, a hónap utolsó napján András apostolra emlékezünk.
A katolikus magyaroknak nagy ünnep, a román ortodoxoknak még nagyobb: november 30-án az ország (mellesleg a bukaresti Nemzet Katedrálisának) védőszentjére emlékeznek.
November 30. Romániában 1997-től nemzeti egyházi ünnep, 2012-től munkaszüneti nap is. Aligha véletlenül, hisz a következő nap, december 1., a Nagy Egyesülés ünnepe.
Az országatyák annak idején – meglepne, ha nem így lett volna – nem véletlenül döntöttek így. Az András-nap ugyanis megelőzi december elsejét, így alkalom nyílott a két ünnep- és munkaszüneti nap összekötésére. Ha ezek egyike legalább amúgy is munkaszüneti nap, még jobb.
És nincs olyan nép, nemzet, a világon, amely (az amúgy esetleg hőn szeretett) munkát ne hagyná szívesen abba néhány ünnepnap kedvéért.
***
András (ki az, aki a történetet nem ismeri?) a Jézust követő 12 apostol egyike volt. Egyike? Az első tanítvány – születésének időpontja ismeretlen, halálát i.u. 60–70 közöttire teszi a legendárium –, testvérét Simon-Simeon Péterét is, ő vette rá Krisztus követésére. Ő a Protocletos (első meghívott).
A román ortodox egyház nem akárkit választott az ország védőszentjéül.
Kiemelkedő hittérítő tevékenységet folytatott (egyesek neki tulajdonítják az örmények megtérítését, azt, hogy Örményország lett az első, ahol a kereszténység államvallássá vált. A hagyomány szerint a mai Dobrudszában (Szkíthia) területén is megfordult, s hirdette a kereszténységet. A románsághoz kötődését ezzel is magyarázzák.
Az achaiai Patrai városába, egy hozzá méltatlan ellenféllel vívott hitvita után feszítették egy X formára ácsolt keresztre. Az autósok ezt a jelet András-keresztként ismerik, az országút–vasút kereszteződésénél tűnik fel.
***
Szent András Románia védőszentje, de más keresztény népeknél is nagy tiszteletnek örvend.
Védőszentje többek között Skóciának, Görögországnak, Ukrajnának, Oroszországnak; Európában több helység viseli a nevét, a cári Oroszországban a legmagasabb rendű állami kitüntetés volt (a múlt század 90-es éveinek végén visszaállították!).
A népi kultúrában számos szokás, hagyomány fűződik a szent nevéhez. Mondják a magyarok disznóölő Szent Andrásnak is – a hideg idő beálltával ilyen tájt kezdődött, a nagy decemberi ünnepek előtt a már kiforrott új bornak ágyat szolgáltató „disznóság” elkészítése.
