Arad | Fehér | Hunyad | Krassó | Temes
Jelenidő  |  Álláspont  |  Krónika  |  Sport  |  Gazdaság  |  Kultúra  |  Ifi  |  Egészség  |  Hitélet
Kedd, 2020. október 20., 14.26
Románia is túl a meghaladás napján

Szombattól „hitelbe élünk”

Írta: Jámbor Gyula
2020. augusztus 23., 16.21 Vasárnap / Arad

Van egy jó hírem, meg egy rossz. Minthogy tapasztalatom szerint az emberek nagy része először az utóbbit hallaná, hogy minél hamarabb túl legyen rajta, mondom: idén az azelőtti szombaton, augusztus 15-én beléptünk a „túlhaladás napjába” (overshoot day).

A jó hír, hogy a vártnál valamivel későbben.

A rossz hír kiegészítéseként: azóta megint „hitelbe fogyaszt” a Föld népessége, azaz többet, mint amennyit egy esztendő alatt megújítható erőforrásaiból képes előállítani.

Minthogy az utóbbi években a túlhaladás napja egyre előrébb tolult a naptárban (1970-ben ez december 23-ra, 1997-ben még szeptember végére esett, 2016-ban augusztus 3-ra, tavaly már elsejére esett), az augusztus 15. látszólag komoly előrelépés. De ne hagyjuk magunkat becsapni: közbejött a koronavírus-járvány, amely alaposan lecsökkentette a gazdasági tevékenységet, az overshoot day minden bizonnyal ennek tulajdonítható. Majd csak vége lesz valamikor a járványnak, a dolgok normális mederbe terelődnek, s a túlhaladás napja behozza az időleges lemaradást.

A túlfogyasztást, az „ökológiai lábnyom” folyamatos növekedését előidéző tényezők nemhogy változatlanul, de fokozottabb mértékben jelentkeznek.

Minél gazdagabb egy ország, annál nagyobb az ökológiai lábnyoma, azaz annál többet fogyaszt el a Föld regenerálható tartalékaiból. Megbízható forrás (Global Footprint Network) adatai szerint  a perzsa-öbölbeli Katar vezet 12,6 globális hektárral, az USA lábnyoma 7,99 hektár, Ausztria egy főre jutó ökolába 5,44 globális hektár, Magyarországé 3,2 (azaz közel 45%-kal több a biokapacitásánál).

Ha az emberiség Katar-szinten fogyasztana, már február közepe táján lehúzhatná a rolót; kanadai mércével mérve úgy március második felében, németországival május elején, kínaival június közepén.

A World Wide Fund for Nature (WWF) szerint idén Romániában július 11-én léptük át a kritikus küszöböt.

„Szerencse”, hogy vannak a világban a kis ökológiai lábnyomú országok (csak példaként: Marokkó, Kirgizisztán, Niger, Albánia vagy Pápua Új-Guinea), amelyek nem „gázolnak bele” az emberiség jövőjét képező slamasztikába. Egyelőre. Ennek dacára sajnos, tény, hogy az emberiség, globálisan, úgy él, mintha 1,6–1,7 Föld állna rendelkezésére, keveset törődve a víz-, szén-, étrend- stb. lábnyomával.

Persze kérdés, hogy mennyire lehetne – globálisan – törődni ezzel a kérdéssel, amely távlatilag biztosan sokkal fontosabb és nagyobb horderejű a jelenlegi COVID-járványnál.

Talán amikor már csontig hatol a kés és nem marad más lehetőség, globálisan foglalkozik az emberiség a problémával. Lehetőségek vannak, persze nem egyformán kedvezőek mindenkire. Lehetne csökkenteni a szén-dioxid-kibocsátást (kis példa: a lakások jobb szigetelésével, az autózás korlátozásával, illetve a tömegközlekedés nagyobb mértékű használatával), lehetne csökkenteni az élelmiszer- és vízpazarlást, hatalmasan növelni az újrafelhaszálható anyagok arányát stb. stb.

Amit abszolút fontos megértenünk, hogy a Föld regeneráló kapacitása nem végtelen, és már most is mértéken jóval felül kihasználjuk.

Szóljon hozzá
CAPTCHA Image
Jelen
Puskel Péter
Communitas
www.mti.hu
www.hirkereso.ro
www.hirtv.hu