Jönnek az izlandiak…, jönnek az izlandiak…!

Negyvenöt év és 198 nap telt el azóta, hogy 1969. december 3-án, az 1970-es labdarugó-vb pótselejtezőjén, Marseillben Szepesi György 7857 néző előtt, az éter hullámaira ültette kétségbeesett kiáltását:

– Jönnek a csehszlovákok…, jönnek a csehszlovákok…!

Valóban jöttek, és négyet lőttek.

Ma délután, Marseillben a 60 031 befogadóképességű Stade Vélodrom gyepszőnyegén az izlandi labdarúgók rohamai „várnak” a magyar csapatra.

Nagyon lényeges, hogy kétségbeesett ijedtség vagy biztató nyugalom árnyalja-e majd a riporter izgalmat árasztó mondatait.

De az izlandiak mindenképpen jönnek. Hajtani fognak, és keményen támadni. Mert ők már ilyenek.

És milyenek leszünk mi? Mi, akik egyik óráról a másikra ismét Futbólia csapata lettünk?

Meglátjuk, a saját bőrünkön is érezhetjük.

Egyelőre csak az bizonyos, hogy jó játékkal, majdnem magabiztosan 2:0-ra vertük a sógorokat, akikkel annyiszor megverekedtünk már salakon és zöld gyepen egyaránt. És ennek mi, magyarok határtalanul örültünk.

Hogy játékunk fantasztikus volt-e? Netán káprázatos?

Legfeljebb az újságok hasábjain.

A kapufa a labdarúgásban sem számít kimondottan jó lövésnek, különösen akkor, ha az osztrák támadás egy le nem fujt szabálytalanságból indult. Így a szerencsét nem nagyon emlegetném.

Az osztrákok úgy látták, hogy Szalai kapuba „kotorta” a labdát; a mérkőzés eredményének további alakulását inkább a piros lappal, mint a magyar csapat játékával hozták összefüggésbe.

Spongya rá, de a jelzőkkel még mérhetetlen örömünk ellenére is csínján kell bánni.

Mert jönnek az izlandiak…, jönnek az izlandiak…!

Ha az aranycsapat mérkőzéseinek mutatóit, a ma szokásos módon mérnék, és állapítanák meg, meglehet, nem érnék el a „hihetetlen”, „fantasztikus”, „káprázatos” jelzőkkel is illetett, két remek gólt eredményező játék alapján mutatottakat.

De azért ugye…

Szép erény a szerénység, a mértéktartás.

Azért mindent összevetve és helyrebillentve, bár nem tudok „izlandiul”, de azt csak megérteném, ha jönnek a magyarok…, jönnek a magyarok kiáltást röpítenének felénk az éter hullámai.

Hogy így lesz-e? Nem tudom!

Addig is:

– Jönnek az izlandiak…, jönnek az izlandiak…!