Arad | Fehér | Hunyad | Krassó | Temes
Jelenidő  |  Álláspont  |  Krónika  |  Sport  |  Gazdaság  |  Kultúra  |  Ifi  |  Egészség  |  Hitélet
Szerda, 2021. június 23., 11.49

Fanatikusok

Írta: Juhász Béla
2021. május 09., 16.31 Vasárnap / Arad

Félelmetes, mennyire megszaporodott az utóbbi időben a fanatikusok száma.

Csukott szemmel elhisznek ők minden – hivatalos csatornán – közzétett hírt, jelentést, közleményt. Legyen annak témája a már elcsépeltnek tűnő járvány és a hozzá kapcsolódó vakcina-kampány, a politikai sikereket megcélzó, népszerűséget hazugságokkal kergető, álszent szövegelés, hamis ígérgetések. Az az érzésem, hogy elsüllyesztették az emberek józan ítélőképességét. Próbálják megtiltani, hogy az egyéneknek valódi véleménye legyen.

Elszomorít, hogy kigombolt ingem mögül kivillanó, szőrösnek már egyáltalán nem mondható, lekopott, de még büszkén dagadó mellel hiába próbálom elmondani a valódi véleményemet. Hiába! Egyre kevesebben hallgatnak meg. Nem is nagyon figyelik szavaimat. Ők mindent másképpen tudnak, mint én. Mert beléjük ültették azokat a hamis gondolatokat, szólamokat, amelyek éltetik a mindenkori hatalom zászlóvivőit. Azokat, akik a nemzeti érzelmek mögé bújva, lejáratva a kisebbeket, hirdetik tanaikat, hogy minél több hívet szerezzenek maguknak az elkövetkező megmérettetésekre.

Egyre szomorúbb leszek. Mert nem értem, hogy mi van. Mert nem kapok elég információt. Lehet, hogy eltitkolják előlem az igazságot? Rossz lóra tettek! Ugyanis én átestem egyszer egy rákkezelésen, és nyertem. Hiszem, hogy legyőztem a rákot! És valóban legyőztem. Még akkor is, ha ebben kevesek bíztak. Engem már nem könnyű átejteni! De nem ez a lényeg! Az a lényeg, hogy minden testet leteperő, gaz betegséget és aljas összeesküvést le tudunk győzni, ha nagyon akarjuk.  Csak hinnünk kell a bennünk rejlő erőben és az igazságban.

Kitágult pupillával figyelem környezetemet. És ledöbbenek. Olyan tisztességes, jóravaló, nem faragatlan, értelmiséginek számított embereket látok magam körül, akik – akaratukon kívül – jelzik, hogy behódoltak. Nem azért, mert reménykednek a jövőben lehetséges zsíros állások lehetőségében. Erre biztosan nem gondolnak. Csak egyszerűen, gondolkodás, meggondolás nélkül, talán megszokásból, talán kényelemből, mechanikusan azt a gombot nyomják meg, amely ide vezetett.

És aztán következnek a szurkolók! Sok köztük a bunkó, a neveletlen, meg a beszámíthatatlan. De igaz emberek. Akik szeretik a várost, az aradiakat, a csapatot. Akik győzni szeretnek. Fanatikusok!

Távol áll tőlem, hogy célozzak a vallási fanatikusokra. Ők – nagyrészt – csendben, méltósággal, békésen vallják hitüket. Imádkoznak mély átéléssel. Végül is meditálnak. A meditáció beenged a lélek mélyére, felfedi az élet lényegét, felemel magasabb energiaszintekre. Kiemel a hétköznapok monotonságából.

Leginkább a nemzeti fanatikusoktól rettegek. Azoktól, akik állítják, hogy gyilkosok a magyarok. Micsoda?! Melyik magyarok? Ismeritek őket, ti, akik ezt állítjátok?! Igaz lehet az, hogy ma, a XXI. század elején még élnek és jeleskednek politikánkban olyan egyedek, akik aljas módszerekkel megpróbálják aláásni a látszólag simára egyengetett magyar–román kapcsolatot?

Nehezen hiszik el ismerőseim, hogy nekem vannak román barátaim is. Igen, román barátaim. Normális barátságról van szó. Sok mindent megéltünk együtt, rengeteget röhögtünk, hülyéskedtünk. És – legalább is látszólag – szerettük egymást! Soha sem vetődött fel az, hogy különbözők lennénk. Egyikünket sem érdekelt a másik történelmi múltja.  Nem is nagyon ismertük múltunkat.  Nem is különböztünk egymástól semmiben. Egyszerűen nem voltunk fanatikusok. De szerettük városunkat, hazánkat, népünket, úgy, ahogy szeretni lehet azt a helyet, ahol világra jöttünk, felnevelkedtünk, tudást nyertünk, éretté emelkedtünk. 

Határozottan tagadom, hogy fanatikus lennék. Távolról sem tartom annak magamat. Megpróbálok higgadtan, természetes méltósággal körülnézni portámon. Igyekszem elhessegetni azokat a sunyi támadásokat, amelyekkel bizonyos okkult erők befolyásolni akarják a védtelen laikusokat, hogy a gyűlölködés leple mögül megsemmisítsék gondolkozóképességüket, hogy megmérgezzék lelki világukat.

Egyetlen területen engedem meg magamnak a fanatizmushoz közelítő magatartást. Ez pedig a foci! Amióta a különböző tévéállomások közvetítik kedvenc aradi csapatom összes mérkőzését, ülök a képernyő vagy a monitor előtt, s lesem a fiúk néha gyenge, máskor kiemelkedő szereplését. Szükségem van arra az adrenalinadagra, amelyet megkaphatok fotelemben ülve ettől a csodálatos sporttól. Gyakorló sportoló már úgysem lesz belőlem. Ebben biztos vagyok! De tudom, hogy óriási előnye még ennek az időtöltésnek az, hogy kétszer negyvenöt percig szabadnak érzem magam, senki sem próbál meggyőzni olyan áligazságokról, amelyek távol állnak tőlem.

Szóljon hozzá
CAPTCHA Image
Jelen
Puskel Péter
Communitas
www.mti.hu
www.hirkereso.ro
www.hirtv.hu