Arad | Fehér | Hunyad | Krassó | Temes
Jelenidő  |  Álláspont  |  Krónika  |  Sport  |  Gazdaság  |  Kultúra  |  Ifi  |  Egészség  |  Hitélet
Szerda, 2021. június 23., 09.47

Inkább hallgatok

Írta: Juhász Béla
2021. március 31., 16.23 Szerda / Arad

Jó haverom rám szól, őszintén, minden mellékgondolat nélkül. Nem akar benyalni; semmi oka rá. „Miért nem írsz többet az újságba? Nagyon szeretem olvasni a jegyzeteidet.”

Nem válaszolok, nem adok semmiféle magyarázatot. Inkább hallgatok. Nehogy olyasmit mondjak, ami megsért egyeseket. Nehogy alkalmat adjak az épp szolgálatban lévő, kötözködésre hajlamos (ugye, finoman fejezem ki magam?) „ismerősömnek”, hogy a virtuális médiában mocskos kommentekben ócsárolja személyemet, véleményemet, vélt politikai hozzátartozásomat, akkor, amikor fogalma sincs arról, hogy lelkemben milyen gondolatok uralkodnak. (Eszembe jut egy igazgatósági emlékeimben nyugvó keserű emlék, amikor egy lófarkot viselő, hazafi jelmezben megjelenő, fiatal kolléga szememre vetette, hogy nem vagyok eléggé jó hazafi, mert nem csapom ki az iskolából az összes szemtelen, csintalan gyereket… Legalább ötvenen voltak a listáján.  Én arra szavaztam, hogy inkább neveljük meg őket! Ha pedagógusok vagyunk…)

Távol áll tőlem, hogy kifogásoljam azt, hogy a média bármely kivetülésében – legyen az független (van még ilyen?) vagy kormánypárti – bárki, bármikor megmondja a véleményét, építő kritikát gyakoroljon, segítsen az érdeklődőknek megtalálni az igazság útját, irányt mutasson a tiszta fény felé, feltárja az igaz valóságot. Azt az igazságot, amely derűt hoz a betokosodott fejekbe, feléleszti az elsorvasztott gondolatokat, és kisebb-nagyobb sikerrel kigyomlálja az agyakban felgyülemlett gazt. És bólintanak mindenre, amit eléjük tálalnak, ugyanúgy, mint az átkosban, amikor azt hittük, hogy mindaz, ami megjelenik a sajtóban, igaz! Minden, amit az újság ír, törvény.

Rájöttem, hogy a megoldás nem a hallgatás. Bár sokkal kényelmesebb csendben visszaülni fenyőfa hokedlimre, amit a korondi székely gyerektől, Tónitól vettem. Nem tudok hallgatni! Nem bírom elviselni azt, hogy vezényszóra elhallgassak, befogjam a számat, és megfelelve a hatalom igényeinek, szememet behunyva, farkamat behúzva szép csendesen behúzódjak egy sötét zugba, ahol halkan elmélkedve felidézhetem életem jelentős pillanatait.

Olvasom mindenfelé a koronavírussal kapcsolatos híradásokat. Meg vagyok zavarva. Nem tudom, kinek higgyek. Mit akarnak ezek? Meggyógyítani a nemzetet, vagy ráijeszteni mindenkire? De miért?! Egyszerűen fel akarják ébreszteni a figyelmet arra, hogy baj van? Bár lehet, hogy nincs semmi komoly baj! Legalábbis remélem. Megpróbálom elhinni tiszteletnek örvendő, jóhiszemű orvos barátom véleményét: A következő években együtt fogunk élni evvel a vírussal, ugyanúgy, mint bármely vírussal… Mint az influenza-vírussal, mint egyéb, más kiseb-nagyobb nyavalyát okozó kórokozóval. Örülök, hogy nem valami földönkívüli, teljesen ismeretlen vagy kiismerhetetlen vírussal állok szemben, amelyre hatásos vagy kevésbé hatásos ellenszert sem vagyunk képesek kidolgozni szuper-felszereltségű laboratóriumainkban belátható időn belül. Ezzel, a „mi vírusunkkal” már kezdenek megbarátkozni nagy tudású kutatóink, sőt képesek valamiféle vakcinát fejleszteni, ami megvéd vagy nem, ami talán megszelídíti a vírust, vagy nem, ami hosszú vagy rövid távon immunitást gerjeszt, vagy nem… A kutatások eredményei meg hát a politikusok visszhangzó szólamai igyekeznek jó ösvényre terelni félelmeinket. Még egy kicsi, néhány hét vagy hónap, és lehet, hogy vége lesz ennek az egész cirkusznak. Vagy nem!...

Jelenleg így állunk. Vagy ülünk. Bezárva otthonunkba, azok, akiknek egyáltalán van még ilyen. Ehhez mit szólsz, haver? Ugyanis én eddig úgy képzeltem, hogy az otthon, a haza nem csak abból a négy fal közé zárt kis térből áll, ahol alkalmunk van lepihenni, letenni fejünket egy puha párnára, ha elfáradtunk. Rettentően hiányzik az udvar, a kert, a park, a strand, a domboldal, az erdő, a keskeny ösvények, a szemből felénk közeledő izzadt kocogók, a rügyező fák, a virágzó bokrok – az élet.

Ha most erre az egész tragikusan groteszk helyzetre megpróbálnék elfogadható magyarázatot adni, azt hiszem, lebuknék. Inkább hallgatok!

Szóljon hozzá
CAPTCHA Image

Hozzászólt: Kovats / Szerda, 2021. március 31., 19.03 Válaszoljál rá!

Mindennemű benyalás nélkül.... sokaknak szóltam be ebben a rovatban, de sajnos nem eleget...
Mindig élvezettel olvasom Tanár Úr az Ön írásait. Nagyon szeretem ahogy a világot látja! Jó egészséget kívánok! Tisztelettel!

Jelen
Puskel Péter
Communitas
www.mti.hu
www.hirkereso.ro
www.hirtv.hu