Arad | Fehér | Hunyad | Krassó | Temes
Jelenidő  |  Álláspont  |  Krónika  |  Sport  |  Gazdaság  |  Kultúra  |  Ifi  |  Egészség  |  Hitélet
Szerda, 2020. április 08., 23.32

Miről beszélnek a delfinek?

2020. február 21., 04.00 Péntek

Jó ideje furdalja oldalamat ez a kíváncsi kérdés. Legalábbis azóta, hogy egy vasárnapi délelőttön téli, mediterrán napsütésben földrészünk egyik legnagyobb delfincirkuszának lelátóján ültem. 
Nem viccelek. Merem állítani bátran, hogy saját csula fülemmel hallottam. Társalogtak egymással. Meg talán a csinos, gumiruhába bújt lányokkal is, akik irányították a mutatványokat. Vékony, visításra emlékeztető, eltévedt hangfoszlányaik alapjául azok az ultrahang-sorok szolgálhattak, amelyeket az emberi fül nem érzékel.
Rettentő éhesen végezte dolgát a tiszta, hideg vizű medencében a hat kifejlett, fényes bőrű tengeri emlős. Gondolom, nem volt idejük a műsor előtt megreggelizni. Azért voltak hajlandók ellenkezés nélkül végrehajtani minden kapott utasítást. Úgy tűnt, hogy bármit megtennének azért a néhány kis halért, amelyekkel idomárjaik jutalmazták őket.
Úton hazafelé, a 180 személyes, fapados repülőgép kényelmes székéhez tapadva, hasamon a szorító biztonsági övvel arra gondoltam, hogy a vizek pajkos emlősei akár rokonaink is lehetnek. Nem az evolúciós fejlődéselmélet szerint. Egyszerűen csak ismerősnek látszik viselkedésük. 
Úgy tűnik, hogy minket, szárazföldi halandókat is sokszor próbálnak beetetni bizonyos szervek, szervezetek, netán politikusok a média különböző, furfangos módszereivel. Álhírekkel, katasztrófaelméletekkel, félrevezetést célzó, tudományosnak látszó teóriákkal, reklámfogásokkal. Hogy tátott szájjal várjuk a felénk hajított kis halakat, elégedetten lenyeljük őket, végezzünk egy kis mutatványt, és várjuk a következő, halbőrbe bújtatott csalit. 
Azután tapasztalatainkat továbbadjuk. Szóban vagy írásban. Az utcán, a járda szélén, suttogva vagy bátran gesztikulálva, de leginkább a barátságos szobában, pötyögtetve a számítógép billentyűzetét, mereven lesve a monitoron ugrándozó betűket vagy a kisebb méretű, de mindentudó okostelefon kijelzőjét figyelve, miközben ujjbegyünkkel ritmusosan érintgetjük a lapját. 
Mostanában azt látom, hogy egyre kevesebbet hallatjuk szavainkat hagyományosan, egyre ritkábban szólunk hallható hangon. Pedig az emberi beszéd nem ultrahangok segítségével terjed. Az új technológiák eszközeinek segítségével próbálják egyesek – magukat nagyokosnak tartó kisokosok – kaján mosollyal fertőzni memóriánkat, bebújni a bőrünk alá, izgatni elménket. 
 Elszomorít, hogy sokan hiszékenyen bólogatnak a kéretlen kioktatásra, és továbbítják a hamis információkat – hallható, emberi hangon. A piacon, a színház előcsarnokában, az utcasarkon.
Figyelem a tengervízben úszkáló delfineket, akik a víz alatt is cseverésznek. És a szájukba dobott halakról álmodoznak. Vajon miről beszélnek?

Szóljon hozzá
CAPTCHA Image
Jelen
Puskel Péter
Communitas
www.mti.hu
www.hirkereso.ro
www.hirtv.hu