Arad | Fehér | Hunyad | Krassó | Temes
Jelenidő  |  Álláspont  |  Krónika  |  Sport  |  Gazdaság  |  Kultúra  |  Ifi  |  Egészség  |  Hitélet
Hétfõ, 2021. október 18., 16.07

Új világban repülünk

Írta: Juhász Béla
2021. szeptember 02., 15.41 Csütörtök / Arad

A nyár a vége felé jár. Figyelem kissé unottan a számítógép monitorját. A sokat szidott Facebookon szemembe ötlik egy kép: egy félig ismerős hölgy – akit személyesen nem, csak virtuálisan ismerek – elégedett mosollyal néz rám, meg másokra is, minden valószínűség szerint az aradi repülőtér betonjáról. Mögötte egy személyszállító Boeing várakozik méltóságteljesen. Bizonyára az a repülőgép, amely kb. 20 perccel korábban húzott el a házunk felett; orra az aradi reptér felé pillantott. Valamikor, már nem is emlékszem, hány évvel ezelőtt, naponta többször is elhúzott fejünk fölött egy-egy repülőgép, TAROM felségjelzéssel. Nem 180 személyes, nem Boeing, hanem szovjet gyártmányú, nem lökhajtásos, hanem légcsavaros. Egyszer el is vitt Aradról Bukarestig egy ilyen „kis” gép. Kicsit rázott, kicsit szűk volt, kicsit zajos. De létezett a járat…

Tán csak három óra telt el, amikor unaloműző böngészésem során, ismét megjelenik az említett, félig ismerős hölgy mosolya. Mögötte egy luxushotel épülete, meg az égszínkék vizű úszómedence, a partján pálmafák, körülötte fehér nyugágyak, a háttérben egy bárpultról színes koktélokat kínál egy mosolygó, bajuszos, fehér inges, fekete mellényes csapos. Ugyanaz a festett szőke, dekoltált, félig ismerős hölgy, aki délután rám mosolygott a monitorról. Mintha azt mondta volna, hogy ő elmegy a török riviérára avval a hatalmas repülőgéppel, amely ott állt mögötte a betonon, engem meg itt hagy ebben az öreg városban, a betonrengetegben, hogy undorodva beszippantsam a városszéli szennyvíztisztítótól szétáramló, mindent bebüdösítő trágyaszagot.

Ez az eseménysor egyetlen délután során pergett le szemem előtt. Döbbenetes! Azt gondolom, hogy egy varázslatos mesefilmet vetítenek szemeim előtt. Megszorítom kedvenc fotelem támláját. Világos: nem álmodom. Pár óra alatt otthonomból bepillantottam a reptér peronjára, elképzeltem egy kényelmes repülőút laza pillanatait, meg a landolást egy tengerparti üdülőhely közelében, megéltem az elszállásolást egy luxushotelben, elfoglaltam a tágas szobát, és azonnal lementem a szálloda előtti fürdőmedence partjára, hogy lássam hölgyismerősöm elégedett mosolyát a pálmafák árnyékában, miközben széles mosollyal üzen nekünk, akik itthon maradtunk. Akik nem azért maradtunk, mert nem fértünk fel a hatalmas, ezüstösen csillogó, lökhajtásos repülőgépre. Csak egyszerűen nekünk, akik maradtunk, más terveink voltak…

Nem olyan eseményekre gondolok, amelyeket érdemes megörökíteni fotón vagy videón, és utána feltölteni a Facebookra, dicsekedjünk vele, hadd lássa a világ, mi mindenre vagyunk képesek ma, 2021 nyarának vége felé, ennek a közepes méretű, eléggé öreg, gyönyörű, Maros-parti városnak a lakói, amelynek repülőtere is van régóta, amelyet néha, főleg nyáron, hetente egyszer-kétszer használnak is.

Lenyűgöz napjaink technológiája. Nem csak az, hogy a friss hírek sokkal hamarabb jutnak el hozzám a világhálón, mint a megszokott, nyomtatott papíron, amelyet reggelente bedobnak a postaládába, nemcsak azért, mert kedvenc focicsapatom mérkőzéseit kényelmes fotelemből tudom végigszurkolni, anélkül, hogy élvezettel fejemre szórnák hátulról a kiköpött tökmaghéjakat a felhevült, csapatukért mindenre képes szurkolók… Hanem elsősorban azért, mert azt látom, hogy ledőltek a magas gátak, kitárult előttem a végtelen  univerzum, szétnyílt a szorító béklyó zárja, utazhatok szabadon –  legalábbis egyelőre – a lenyűgöző virtuális világban. Senki sem kér belépéskor oltási igazolványt, senki sem kérdezi, mikor készült legutóbbi gyorstesztem, azt sem, hogy hányadik oltást szúrták belém a közelmúltban… Sétálva, vagy futva, a földön vagy a levegőben, gyalog vagy lebegve ég és föld között, belesek a világ dolgaiba egy láthatatlan kulcslyukon keresztül. És látom a csodát… Ugye, hogy nem is olyan nagy teljesítmény?! Már mindnyájan hozzászoktunk…

Szóljon hozzá
CAPTCHA Image

Hozzászólt: Radnai István / Csütörtök, 2021. október 07., 09.03 Válaszoljál rá!

A gond ott van, hogy már hozzászoktatták az embereket - már akit -, hogy éljen is a reklámok által sulykolt felesleges dolgokkal. A Kárpát medence például sok mindent kínál, Romániának tengerpartja is van.
Ami pedig a képernyőt illeti a sok felesleges, sőt hamis információ csak rabolja az időnket. (Ami a Covid járványt és az oltást illeti az átlag amerikai állítólag elhiszi, hogy mikrochip van benne. Szomorú. a fekete himlőt is az általános átoltottság szorította vissza.)

Jelen
Puskel Péter
Communitas
www.mti.hu
www.hirkereso.ro
www.hirtv.hu