Újabb megmérettetés előtt áll az erdélyi, a partiumi és a bánsági magyarság, amelynek az eltelt évszázadban számtalanszor kellett bizonyítania a szülőföldjéhez, az anyanyelvű kultúrájához, a keresztény hitéhez való ragaszkodását, a magyarként való itt- és megmaradásának az igényét.
December 6-án, vasárnap talán az évszázad kihívásának kell megfelelnünk, hiszen az ellenünk ágáló politikai ellenfelek mellett a megfékezhetetlennek tűnő kórral, a koronavírussal is dacolnunk kell. Mert akik eldöntötték: „Ha törik, ha szakad, a járvány csúcspontján is meg kell szervezni a választásokat, mert ők most a legerősebbek, a legokosabbak, tehát borítékolható a győzelmük”.
Hogy a megszerzett hatalommal majd mihez kezdenek, arról később is ráérnek gondolkozni, biztos, ami biztos, az legyen a markukban!
Mi lehet a mi ellenszerünk azért, nehogy a törvényhozásban nekünk is egyetlen képviselőnk legyen, mint a többi nemzeti kisebbségnek?
Maximálisan mozgósítanunk kell nemcsak magunkat, hanem a környezetünket is. Mindazokat, akik csupán a hazai tévéből tájékozódnak vagy a nem magyar szomszédokkal beszélik meg a mindennapos gondjaikat. Fogjuk karon idős rokonainkat, ismerőseinket, akiket szájmaszkkal, fertőtlenítő szerekkel felvértezve kísérjük el a szavazókörzetbe, ahol a végre megszületett magyar összefogásra, a közös jövőnkre voksoljunk! Ne hagyjuk befolyásolni magunkat a magyarok szavazataira pályázó más pártok szirupos ígéreteitől, hiszen már számtalanszor ámítottak, egymásra uszítottak bennünket. Csak akkor lesz pénzünk az anyanyelvű oktatási intézményeink, a közművelődési életünk működtetésére, az egyházaink támogatására, ha erős parlamenti képviselettel rendelkezünk. Most, amikor végre összefogott magyar a magyarral, a járványtól terhelt kényszerhelyzetben sem maradhatunk tétlenek a magunk és az utódaink jövője iránt. Kényszerhelyzetben is szavazzunk az összefogásunkra, az erdélyi magyar jövőre!
