Arad | Fehér | Hunyad | Krassó | Temes
Jelenidő  |  Álláspont  |  Krónika  |  Sport  |  Gazdaság  |  Kultúra  |  Ifi  |  Egészség  |  Hitélet
Vasárnap, 2020. szeptember 20., 19.57

Királyság

Írta: Jámbor Gyula
2014. május 11., 08.24 Vasárnap / Arad
„Libamáj, kacsamáj, / Să trăiască zece mai”, hallottam nálam korosabb barátaimtól az egykori iskolásgyermek-mondókát azokból az időkből, amikor Románia még királyság volt, és május tizedike az ország hivatalos ünnepe. 1866. május 10-én a német I. Hohenzollern-Sigmaringen Károly herceget, három hónappal az első román fejedelem, Alexandru Ioan Cuza lemondatása után Moldova és Havasalföld lakossága uralkodójának kiáltották ki, miután trónra jelölését a francia III. Napóleon és a német vaskancellár, Bismarck is támogatta. Az áprilisi népszavazás (685 ezer igen, 224 nem) egyértelműen az idegen dinasztiából származó, akkor 27 éves uralkodót támogatta, akinek jó három évtizedes uralkodása (például az állami függetlenség kinyilvánítása, 1877, a régi naptár szerint május 10.) Romániát bevezette az európai nemzetek sorába. Május 10. tehát a királyság napja Romániában, ha nem is hivatalosan, de megtűrten, abban az értelemben, hogy törvények, tudomásom szerint, nem tiltják a róla való megemlékezést. De ha tiltanák is, a monarchia – még mindig létező 1989 után, a demokrácia vívmányaként, ez is belefér a csomagba – hívei amúgy is megemlékeznének róla. És újból és újból felmerül: nem lenne-e célszerűbb, hasznosabb, kívánatosabb a királyság visszatérése Románia élére, akár európai példákból kiindulva? Néhány királyság ugyanis – Hollandia, Svédország, Belgium, Nagy-Britannia, Monaco stb. – a vén kontinensen hozzánk képest virágzik, ami azt látszik alátámasztani, hogy ez lehetne az üdvözítő megoldás. Másrészt ott van Európa kétségtelenül vezető gazdasági-politikai hatalma, Németország, s mellette Franciaország, amelyik egészen jól megvan a maga köztársasági államformájával. Kell(ene) nekünk a királyság? Minden diktatúra (a királyság potenciálisan az) esküdt ellenségének tartom magam, de meggyőződésem: a lényeg nem az államformán múlik. Sokkal inkább egy ország belső politikai erőinek egyetértésén vagy szembenállásán. Azon, hogy képesek-e egy irányba húzni a szekeret, felülemelkedve piszlicsáré napi érdekeken, az ország javára. Ma, számomra legalábbis, egyértelmű, hogy Romániában nem. Az utóbbi napok történései, az államfő és miniszterelnök, ilyen-amolyan tisztségviselők közötti összecsapások krónikája véleményemet egyértelműen alátámasztják.
Szóljon hozzá
CAPTCHA Image
Jelen
Puskel Péter
Communitas
www.mti.hu
www.hirkereso.ro
www.hirtv.hu