Arad | Fehér | Hunyad | Krassó | Temes
Jelenidő  |  Álláspont  |  Krónika  |  Sport  |  Gazdaság  |  Kultúra  |  Ifi  |  Egészség  |  Hitélet
Kedd, 2022. május 17., 23.52

Koldulás

Írta: Ujj János
2021. december 15., 16.27 Szerda / Arad

Olvastam a lapban a Rátoni Csaba lelkipásztorral minap készített beszélgetést. Egy olyan témáról, amiről sok-sok évtizeden keresztül szemérmesen hallgattunk. Mert az úgymond egyenlőség társadalmában, a szocializmusban, nem volt koldulásra rászoruló személy(?!). A rendszerváltást követő években viszont igen divatos foglalkozássá vált. Fiatalok és idősek egyaránt űzték a templomok, imaházak előtt, a főúton, a stoplámpák előtt felgyülemlett, elsősorban külföldi rendszámú autóknál. Akkor volt egy rendőrségi kampány a koldusok ellen, de azóta ismét nem téma. Igaz, az utóbbi harminc évben a bukaresti bulvársajtó egyszer sorozatban bemutatta a Kárpátokon túli területek koldusmilliomosait. Óriási volt a felháborodás.

Olvasom és az interjúalany minden szavával, érvelésével egyetértek. Magam is azon a véleményen vagyok, hogy a szociális segélyeket csak azoknak ítéljék oda, akik valóban rászorulnak. Én is ismerek ilyen személyt, ha találkozom vele, szívesen adok némi anyagit, mert tudom: nagy szüksége van rá.

Ugyanakkor ki nem állhatom a tolakodó, pimasz kéregetőket, akik minden további nélkül letegeznek, sőt meg is mondják, mennyit kérnek tőled. Kevesebbel be sem érik! És igencsak felmegy a pumpa bennem, amikor erős, munkaképes fiatalok nyújtják a kezüket azok felé, akik náluk jobban rá lennének szorulva. De hogy munka után nézzenek, arra még gondolni sem akarnak. Két ilyen esetet említenék meg.

Egy kedves barátom mesélte: munkahelyére, egy fodrászszalonba betévedt egy kéregető fiatalasszony. Öt lejt koldult. Fodrászoktól és kliensektől egyaránt. Az illető az összeg tízszeresét ajánlotta neki, ha kiporolja két szőnyegét. Szó nélkül úgy elslisszolt, mintha darázs csípte volna meg. Barátom ajánlata hatalmas derültséget keltett a vendégek körében.

A nyáron a villamosmegállóban egy jókötésű, a húszas éveinek elején járó férfi lépett hozzám, s két lejt kért kenyérre. Ha hajlott korú, netalán hátrányos helyzetű (béna, vak, sánta) lett volna, gondolkozás nélkül adtam volna. Neki viszont mondtam, hogy a közelben van a munkahely-közvetítő, ahol találna magának munkahelyet. Válaszolta, hogy nem megy, mert nincsen személyazonosságija. Elmagyarázom, hogy hol van a hivatal, ahol azt is meg lehet szerezni, mire mondott egy cifrát, s úgy otthagyott, mint…

A koldulással egyes honfitársaink a múlt század 90-es éveiben egész Európában nagyon rossz renomét szereztek Romániának. Úgy tűnt, hogy a kontinensen mi vagyunk a koldusok országa. A kérdésben a szemléletváltást idehaza kellene elkezdeni. Valahogy úgy, ahogyan Rátoni Csaba vázolta.

 

Szóljon hozzá
CAPTCHA Image
Jelen
Puskel Péter
Communitas
www.mti.hu
www.hirkereso.ro
www.hirtv.hu