Koronavírus vagy mifene

Valamelyik nap erősen meggondolkoztatott Jámbor Gyula barátom fajsúlyos írása: minden mindennel összefügg – emlegette és ez valóban így van, még ha másoktól is többször hallottuk ezt a posztulátumot.

Nem kell túl idősnek lenned, hogy emlékezz: újabban évente bedobják a köztudatba a „taposóakna effektust”. Mindig kéznél van a nem túl marcona télutón egy emberre vagy állatra veszélyes gonosz vírus, amely, ügyes médiamanipulációk segítségével behálózza a kontinenst, sőt, a fél világot és, amelynek olykor sokkal nagyobb a füstje, mint a lángja.

Most éppen a Kínából érkező „koronavírus” az ügyeletes mumus.

Ezzel lehet ellenségképet felállítani, vagy legalább állandó stresszben tartani az emberiséget.

Ezt a jól bevált módszert jó néhány éve valamelyik nagyhatalom szakemberei, nyilván politikai nyomásra, dobják be rendszeresen a köztudatba, olyan célokkal, amelyekről nekünk, hétköznapi embereknek sejtelmünk sincs. Legfeljebb csak találgathatunk.

Ha csend van a világban, persze ez is relatív, hiszen mindig van égzengés valahol, akkor, a szenzációra éhes média segítségével (ez hozza a nézettséget és a vele járó anyagiakat) be lehet dobni a köztudatba.

A valós célokról az átlagember csak találgathat. Most talán a világelsőséget és a gazdasági hegemóniát veszélyeztető kínai gazdaságra mért csapás lehet az egyik cél. Ha onnan ilyen veszélyes vírus terjed el, akkor kell a fenének a világot elözönlő kínai áru, bármennyire is olcsó.

És ez eltarthat jó ideig, akár évekig is, amikor már csak halvány emlék marad ez a veszély. Mert csak addig van napirenden, addig hallunk róla aggasztó, rémisztő híreket, amíg más szenzációt nem lőnek be a köztudatba. Aztán többé egy árva hang se. Arról sose regélnek, hogy múlóban a veszély, vagy talán már meg is szűnt. Szóval, hogy fellélegezhetünk.

Ugyanígy történt a sertéspestisekkel, és a korábbi évek emberre és állatra veszélyes „mumusaival”.

Persze a reális veszély az mindig fennáll. Vírusos megbetegedések és ezek variánsai megjelenhetnek évente, különösen enyhe időben. Ilyenkor dörzsölik a kezüket a nagy gyógyszergyártó konszernek, hiszen bedobhatják a piacra legújabb termékeiket. (Az európai televíziós csatornákon szinte kizárólagos elsőbbségük van.) Azt ugyanis már a tájékozatlan ember is tudja, vagy legalább is sejti, hogy a gyógyszeripar az egyik legjobban jövedelmező üzlet. Mindenütt a nagyvilágban.

Szóval az egészségünk valakiknek – és nem keveseknek! – nagyon jó biznisz.

Így hát valóban: minden mindennel összefügg.

Egyszerű földi halandóként csak abban reménykedhetem, hogy a koronavírus legalább erre az évre „felteszi a koronát” a mindig kéznél lévő és kellő időben előkaparható ellenségképre, tömegveszélyre. Lecsengése után e vonalon legalább hosszabb időleges szünet következik.

Örvendenék, ha a régióban az említett betegség gyanúja miatt, vagy pusztán csak óvatosságból korházba utalt személyek mindenikéről kiderülne, hogy rosszullétük oka „csak” közönséges nátha, vagy influenza. És pár nap után a régi, bevált kezeléssel és gyógyszerekkel (nem valami új és méregdrága „csodával”) felépülnének.

Igaz, arra nincs semmi garancia, hogy nem üti fel a fejét valami újabb, még szörnyűbb vírus.

Mert valakiknek jó, sőt egyenesen hasznos, ha mindig félünk valamitől.