Arad | Fehér | Hunyad | Krassó | Temes
Jelenidő  |  Álláspont  |  Krónika  |  Sport  |  Gazdaság  |  Kultúra  |  Ifi  |  Egészség  |  Hitélet
Szombat, 2022. december 10., 10.56

Megemlékezés

Írta: Chirmiciu András
2008. október 24., 06.10 Péntek

Milyen benyomást keltett volna az 1956-os forradalom hősi halottjaira a tegnapi ünnepi megemlékezések? Bizonyára az öröm és szomorúság ellentmondásos kettőségét.

Már a forradalomról való kettős ünnepi megemlékezés bizonyára elégtétel lenne számukra. Ráadásul tegnap Sólyom László magyar- és Traian Băsescu román államfő együtt hajtott fejet Csíkszeredán a magyarországi és romániai hősök, üldözöttek előtt. A közös kegyelet bizonyára külön örömöt okozott volna a szabadság magyarországi és romániai hőseinek egyaránt. Hiszen a közös ünnepség a történelem során gyakran egymással szembenálló nép közeledését jelenti. Sőt, mondhatni a magyar-román kibékülés meghaladja az 1956-os forradalmárok célkitűzéseit. Amelyek szinte kivétel nélkül megvalósultak az utóbbi két évtized során. A NATO és EU taggá vált Magyarországon és Romániában is meggyökeresedett a többpártrendszerű demokrácia, a szólásszabadság és a piacgazdaság, miközben a Szovjetuniót, a Varsói Szerződést, illetve a magát a kommunista szörnyeteget elnyelte a történelem süllyesztője.

Mindezek bizonyára örömmel töltenék el a forradalom hősi halottjait. Áldozatuk nem volt hiábavaló. Örömük még sem lett volna határtalan a tegnapi megemlékezések kapcsán. S nemcsak azért, mert az önálló állami magyar egyetem, vagy a Magyar Autonóm Tartomány továbbra is az erdélyi eszményi 301-es parcellában nyugszik, felélesztésre várva, ahogy Ráduly Róbert, Csíkszereda polgármestere metaforikusan fogalmazott. A hősi halottakat bizonyára az is szomorúsággal töltené el, hogy Magyarországon és Romániában egyaránt a kommunista rémuralmat lelkiismeret-furdalás nélkül kiszolgálók továbbra is meghatározó szerepet töltenek be a politikában, gazdaságban és társadalomban. Sőt, köpenyegfordítóan annak a demokráciának és szabadságnak emelnek dicshimnuszt, amelyet éppen ők, vagy elődeik fojtották vérbe. S akik „gerincességük” mellett „szakértelműkkel” nyomorba taszították országaikat.

Ez bizonyára keserűséggel töltené el a hősöket. S talán elvárnák tőlünk, hogy váltsuk valóra eszméik ránk maradt részét. Nekünk biztos nem kell akkora áldozatot vállalnunk ezért, mint a 301-es parcellában nyugvó szabadsághősöknek.
Szóljon hozzá
CAPTCHA Image
Jelen
Puskel Péter
Communitas
www.mti.hu
www.hirkereso.ro
www.hirtv.hu