Megoldás a láthatáron?

Kijev kész megváltoztatni az iskolai nyelvhasználatra vonatkozó szabályokat az EU-s csatlakozás céljából, jelentette be Olha Sztefanyisina miniszterelnök-helyettes. A kérdés ugyanis a legnagyobb akadály a csatlakozási tárgyalások megkezdéséhez, melyekről az EU állam- és kormányfői decemberben döntenek. Sőt, az ukrán kormány kétoldalú tárgyalásokat kezd Magyarországgal és Romániával a kisebbségi oktatás és nyelvhasználat helyzetéről, módosításokat is bevezet, ha szükséges. 

Kijevben belátták, hogy jelenlegi kisebbségpolitikájuk tarthatatlan, Bukarest jelezte, hogy a mostani helyzet elfogadhatatlan számára, Budapest pedig évek óta hangosan tiltakozik minden lehetséges alkalommal. Júniusban a Velencei Bizottság (amolyan EU-s alkotmánybíróság) is elmarasztalta Ukrajnát a nemzeti kisebbségekre vonatkozó jogszabályok kapcsán. Kisebbségellenes politikájával egyszerűen bezárja maga előtt az EU- és NATO-csatlakozás kapuit, Románia és Magyarország is vétójoggal rendelkezik mindkét esetben, s jelezték is, hogy hajlandók élni vele.

Kijevben is számítottak erre, szintén júniusban jelentették be, hogy jövő szeptemberre halasztják a 2017-ben elfogadott és eredetileg idén szeptemberben érvénybe lépő oktatási törvényt, amely csak elemi szinten engedélyezi a teljes mértékű anyanyelvű oktatást. Általános iskolától kezdve évről évre fokozatosan csökkenteni kellene az anyanyelvű tanórák számát, és növelni az ukrán nyelvűekét. Évi 10%-os ütemben, vagyis az ötödik osztályban az órák 90%-át anyanyelven és 10%-t ukránul kellene megtartani, hatodikban 80-20%-ra változna az arány, kilencedikben már 50-50% lenne, a gimnázium utolsó osztályában már a tananyag 80%-t ukránul oktatnák, s csak 20%-ot az adott kisebbség anyanyelvén.

Legalábbis elvileg. Gyakorlatilag bonyolultabb a helyzet, a törvény nem rendelkezik arról, hogy ezt konkrétan hogyan kellene kivitelezni. Egyes tantárgyakat a kisebbségi anyanyelven, másokat pedig ukránul kellene oktatni? Vagy inkább egy matek-, fizika-, földrajz-, történelemórát stb. anyanyelven, a következőt pedig ukránul például a teljesen paritásos kilencedik osztályban? Vagy netán egyik héten az egyik nyelven, a másik héten pedig a másikon? A törvényben megszabott arányok ugyanis a tanórák számára vonatkoznak, nem a tantárgyakra. S ki tartaná meg így az órákat? Ugyanaz a tanár, vagy két különböző tanár? Előbbi esetben hogyan lehetne ellenőrizni, hogy például egy kárpátaljai magyar tanár vagy egy észak-bukovinai román tanár valóban a törvényben megszabott arányban tartja meg óráit az anyanyelvű iskolában? Főleg, hogy az arányok évről évre változnak, vagyis az ötödik osztályban ugyanaz a matektanár 9 órát anyanyelven és egyet ukránul kellene hogy megtartson, nyolcadikban pedig 6-ot anyanyelvén és 4-et ukránul. Meg is zavarodna a szegény tanár, főleg ha általános iskolában és gimnáziumban is tanít. Sőt, a gyereket is, milyen nyelven írnák meg például az anyanyelű órán kapott házifeladatot, ha a következő óra ukránul lesz, és fordítva? Ha meg más-más tanárról lenne szó, akkor komoly személyzeti problémák vetődnek föl, melyek ráadásul jelentős többletköltséggel járnának.

Mindezekre rájött a háború, amely felbolygatta az amúgy is bonyolult helyzetet. Milliók kényszerültek elmenekülni szülőföldjükről, diákok és tanárok egyaránt, az orosz katonai agresszió több mint ezer ukrajnai iskolát rombolt le, vagy károsított meg. Egyes gyerekeket az új településen íratták be a helyi iskolába, mások online folytatják tanulmányaikat régi iskolájuk tanáraival, már ha egyáltalán képesek megszervezni, amikor egyes tanárok és diákok az ország másik végébe, mások pedig külföldre menekültek. Valószínű, hogy mindez jelentősen befolyásolta az ukrán kormányt az oktatási törvény érvénybe léptetésének elhalasztásánál, a jelenlegi körülmények között aligha lennének képesek gyakorlatba ültetni.

Az sem zárható ki, hogy nem is lesz szükség rá a jövőben sem. Kijev 2017 óta nem győzi hangsúlyozni, hogy a törvény nem a kisebbségek ellen irányul, sőt, még nem is az országban élő orosz nemzetiségűek ellen, hanem a – gyakran nemzedékek óta – eloroszosodott ukránok visszaukránosítását és az orosz nyelv visszaszorítását célozza. Az államalkotó nemzet közel fele (mintegy 14-15 millió) ugyanis orosz anyanyelvű, s csak valamivel több, mint fele (18-20 millió) ukrán anyanyelvű, noha valószínű, hogy az ukrán nyelv jelentősen terjedt az utóbbi években. Ukrajna államelnökeinek például a fele ilyen eloroszosodott közösségből származik: Kravcsuk (1991–1994), Juscsenko (2004–2010) és Porosenko (2014–2019) ukrán anyanyelvűek, miközben Kucsma (1994–2004), Janukovics (2011–2014) és a 2019 óta elnök Zelenszkij orosz anyanyelvűek, akik felnőttként, magántanárokkal tanultak meg ukránul – Zelenszkij nagyszerűen, Janukovics úgy ahogy, Kucsma jóformán sehogy! A többi kisebbséget is hátrányosan érintő törvény éppen az ilyen helyzetet szándékszik korrigálni, hogy minden ukrán jól megtanuljon ukránul mire elvégzi az iskolát, s a kb. ötmilliós, szigorúan egynyelvű orosz kisebbség tagjai is képesek legyenek ukránul elboldogulni.

Lehet, hogy Kijevnek nem is kell többé jelentős erőfeszítéseket tennie az ország visszaukránosítása és orosztalanítása céljából, Putyin megteszi helyette. Az orosz katonai agresszió ugyanis éppen Ukrajna nemzedékek óta eloroszosodott déli és keleti vidékein pusztít, s csak jóval kisebb mértékben az ukrán nyelvű középső és nyugati országrészekben. A civil áldozatok és a menekültek nagy része éppen eloroszosodott ukrán vagy orosz nemzetiségű, az ezer tönkretett iskola nagy többsége orosz tannyelvű volt! Putyin katonái nemcsak az ukrajnai orosz kisebbség tagjait és az eloroszosodott ukránokat gyilkolják tömegesen, az ukrajnai orosz intézményeket ugyanúgy pusztítják. A nemrég megkezdett tanévben történelmi minimumra csökkent az orosz tannyelvű iskolák száma és aránya Ukrajnában, de nem azért, mert Kijev bezárta volna, hanem mert Moszkva tönkretette azokat! Kijev pedig aligha nyit új orosz tannyelvű iskolákat az ország ukrán nyelvű vidékein a menekültként érkező oroszajkúak számára. Hadd írassák csak a helyi ukrán nyelvű iskolákba gyerekeiket, ha már Putyinék „gondoskodtak” az eredeti lakhelyükön lévő orosz nyelvű oktatás ellehetetlenítéséről!

Mindezek nyomán Ukrajna alighanem lazíthat a többi – mindenekelőtt magyar, román és lengyel – nemzeti kisebbséget oly hátrányosan érintő oktatási törvényen. A tárgyalási készséget nemcsak az euroatlanti csatlakozásra lehet visszavezetni, a belföldi helyzet jelentős megváltozása is nagy szerepet játszik. Jelképesen szólva Kijev nem lő tanügyi ágyúval verebekre, a belföldi kismedvét meg levadássza az agresszív oroszországi nagymedve.