Mérleg

EU-s pénzek lehívása szempontjából, Románia három és fél éves tagsága finoman fogalmazva katasztrofális volt, hiszen országunk összesen 2,35 milliárd euróval többet fizetett be az EU-s kasszába, mint amennyit onnan kapott pályázatok révén. 

Az egyik bukaresti gazdasági lap adatai szerint Románia a rendelkezésére álló strukturális összeg 10%-t, illetve a mezőgazdasági alap 12%-t hívta le.

Lehangoló. Románia egyszerűen nem vette a fáradtságot, hogy utánanyúljon a tálcán felkínált EU-s pénzek 90, illetve 88%-a után. Túl nagy luxus egy olyan csupasz hátsójú ország számára, amelynek önerőből a nyugdíjak, közbérek és szociális segélyek biztosítására sem futja, infrastruktúrája pedig fényévekkel marad el az EU-s elvárásoktól.

Hiába szólítják fel folyamatosan külföldről az EU-s pénzek hatékonyabb felhasználására, Románia mit sem törődik ilyesmivel. A politikai osztály figyelmét három éve a partizánharcok kötik le, az állami gondviselést elváró társadalom pedig többnyire ölbe tett kezekkel várja, hogy szájába repüljön a sült galamb.

Mert az infrastrukturális alapokat elsősorban önkormányzatok, minisztériumok és egyéb állami intézmények hívhatják le, míg a mezőgazdasági alapok a gazdáknak, termelőknek, azaz a magánszférának szólnak.

Az állami szféránál alighanem az elaljasult rendszer a fő ludas: az EU-s pénzeket nehezebb a pártpolitikai klientúráknak osztani, ahogy a bukaresti politikai osztálynál szokás, sőt lenyúlni is nehezebb, mivel Brüsszel felügyeli az uniós adófizetők pénzének sorsát – ezért aztán a politikum számára nem igazán érdekes. Amíg a politikai osztály felülről lefelé ezen mozgatórugók szerint működik, amíg nem tevődik fék az elburjánzott korrupcióra – amit mellesleg Brüsszel régóta szorgalmaz –, aligha javul lényegesen a helyzet.

Annál lehangolóbb viszont a gazdák és mezőgazdasági cégek „teljesítménye”. Mely még a belföldi piacon is veszít a külföldi konkurenciával szembe, nemhogy külföldi piacokat hódítana meg.

Az egész társadalomnak el kellene ezen gondolkodnia. Végül is Spanyolországban és Portugáliában éppen az EU-s pénzek hozták el a fejlődést, Írország pedig szintén ez alapján vált az unió koldusából annak leggazdagabb országává.