„Mindig rajtuk és sorsukon legyen a szemed”

Írta:
2021. november 3. 16:08 (szerda) /

Olvasom a mélységesen hívő keresztény Nyírő Józsefnek halála előtt megfogalmazott, a Mindenhatóhoz intézett sorait. Márai Sándorral, Wass Alberttel, Tollas Tiborral, Mécs Lászlóval és másokkal együtt azok közé a magyar írók közé tartozott, akiket idehaza, a kommunista rendszerben még említeni sem lehetett. Külföldön megjelent, az országba becsempészett alkotásaikat kézről kézre adták, dugdosták egymásnak az irodalombarátok. A határon titkosrendőr-megbízottak vadászták könyveiket.

A szocialista internacionalizmus virágzása idején minden nemzeti tartalmú írást ellenségnek tekintettek. Akárcsak manapság, a globalizált társadalom felé vezető úton. Most a nemzeti kiállás mindjárt megkapja a fasiszta, nemzetszocialista, fajgyűlölő jelzőt.

Olvasom az alábbi sorokat, s azon gondolkodom, hogy mit lehetne ebben a fenti kategóriák egyikébe besorolni? Ugyan melyik nép, faj ellen uszít az író azokban a sorokban, amelyekben népe, saját vérei boldogulásáért eseng az Úrhoz? Keressen ezekben valaki ellenséges mondanivalót!

„Tégy velem, amit jónak látsz, de áldd meg ezeket a magyarokat és minden magyarokat, fizess nekik bőségesen, mindig rajtuk és sorsukon legyen a szemed, vezesd vissza újra szép Magyarországba, az örömnek és békességnek elveszett világába s mondd meg a búzának, hogy kétszeresére nőjön számukra, tanítsd meg a madarat nekik dalolni, töröld le a pusztulás, szenvedés és halál ítéletét a homlokukról, ne engedj egyet is elveszni közülük, aranyként csengjen a drága anyanyelv ajkukon, virágozzanak ki nagy magyar erények, és erdők fái, szűnjön meg minden igaztalanság és áldás fakadjon számunkra minden elejtett vércseppből és verejtékből. Értük legyen minden gyötrődésem, és elviselni négy embernek is sok szenvedésem (…) Ha testemet nem is, de legalább lelkemet vidd haza a házsongárdi vagy az udvarhelyi temetőbe, vagy terítsd le az áldott földön, hogy attól is nőjön a fű, szebbüljön a világ…”

Erőltetem az agyamat, hogy legalább egyetlen egykori kommunista vagy mostani liberális politikust találjak, aki legalább megközelíti tartalomban, nyelvi szépségben a fenti sorokat. Aki áldottnak nevezi azt a földet, amelyen megszületett. Nem k…nak, mint tette azt egyikük az öszödi beszédében.

Nemzettársaim, gondolkozzatok!

Hozzászólások