Némelyik hazai tévéállomás riportot szentelt annak, hogy pénteken, március 12-én egy hazai kezdeményezés nyomán a román kormány miniszterei közül sokan (nem tudom, hogy valamennyien-e) munkahelyükre gyalog, tömegközlekedési eszközzel, villamos rollerrel vagy elektromos autóval – még ha kölcsönkapottal is – mentek be.
Mindig is voltak, manapság, a lehetőségeket megsokszorozó korhoz igazodva pláne vannak ún. közvélemény-irányítók, -formálók (leadership). Akik lehetnek neves, funkcióban lévő politikusok – ki vonná kétségbe, hogy például az USA elnöke, a kínai államfő, az Európai Unió főemberei stb. ezek közé tartoznának –, de lehetnek akár, kezdetben legalábbis névtelenek. Akikhez azonban a világhálón – új idők új szelei – milliók csatlakozhatnak, és irányíthatják a közvéleménynek legalábbis egy részét.
Szerencsés esetben jó, szerencsétlenebben rossz irányban.
Mint tudjuk – ha mégsem, ezúton bátorkodom felhívni rá a kedves olvasó figyelmét –, nincs olyan bugyuta, esetleg kimondottan kártékony eszme, ami mellett ne lehetne megfelelő propagandával, az arra érzékeny rétegeket megcélozva, tíz- vagy százmilliókat felsorakoztani.
Ami most hazai kezdeményezés – konkrétabban a környezetvédelmi, víz- és erdőipari, az RMDSZ-es Tánczos Barna vezette minisztérium – révén indult el, szándékában okos, és kétségtelenül jövőbe mutató. Korunk egy nagyon nagy, a környzetszenneyezéssel kapcsolatos ügyére próbálja felhívni a figyelmet.
A koronavírus-járvány, ugye, napjaink fő problémája. De feltételezhetően néhány hónap (vagy év?) után múló jelenség.
A környezetszennyezés, s ezáltal az emberiség életterének szűkűlése azonban régi, mai, s méginkább jövőbeli probléma. Ha ma és holnap, holnapután képtelenek leszünk megfelelő elhárító stratégiákat kidolgozni és gyakorlatilag alkalmazni ellene, nekünk, az emberiségnek annyi: belefulladunk saját piszkunkba (szemetünkbe, széndioxid-kibocsátásunkba stb.), a nyersanyaghiányba, miután feléljük tartalékainkat.
Persze, ha Romániában most egy okos kezdeményezésre megfelelően reagálnak egy kormány tagjai (gyalog, biciklivel, villamossal, metróval stb. mennek munkába a hétnek akár csak egy napján is), az mindenképpen dicséretes. Főleg akkor, ha mások (tíz- vagy százezrével) követik példájukat – Romániában, Európa- és világszerte.
Ám a nagy és magasztos eszmék győzelméhez mindig (legalábbis eddigi történelmi tudásom szerint) hosszú időkre, hosszas előkészületekre volt szükség.
Amúgy a főméltóságok gyalog- vagy kerékpárral járásának gyakorlata sem teljesen új; jó pár évtizede már olvastam, hogy a holland kormány akkori miniszterelnöke biciklin ment a kormányszékhely operaházának előadására. A mellékelt fénykép alapján eléggé murisan nézett ki frakkosan.
A példa azonban, ha hihetünk az elfogadott mondásnak: ragadós.
Szeretném hinni, minden tapasztalat dacára, hogy csak a jó példa.
