Arad | Fehér | Hunyad | Krassó | Temes
Jelenidő  |  Álláspont  |  Krónika  |  Sport  |  Gazdaság  |  Kultúra  |  Ifi  |  Egészség  |  Hitélet
Csütörtök, 2022. május 19., 14.06

Mit nekem tíz, vagy tizenegy?

Írta: Jámbor Gyula
2021. március 11., 17.14 Csütörtök / Arad

Nekem, e sorok írójának ugyan (majdnem) semmit nem jelent, hogy este tíz, vagy tizenegy után nem mehetek ki az utcára.

Legfeljebb akkor, ha egy barátomat meglátogatom – e terhes időkben jó ideje egyre ritkábban –, s belemerülünk, egy pohár bor vagy vodka mellett az élet és a kor nagy kérdéseinek vitájába.

Este tízkor magam már régen otthon vagyok, s nem érint a kijárási tilalom.

Azt azonban rég felfogtam, hogy nem egyedül vagyok a világon.

Már évtizedekkel ezelőtt némi megrökönyödéssel vettem tudomásul, hogy a „gyermekek” (ha felnőttek is, a szülő számára csak gyermekek), este tizenegy felé indulnak el bulizni, s nyilván a hajnali órákban térnek haza.

Van tehát, akinek egyáltalán nem mindegy az esti 10 vagy 11 óra.

Mindez pedig annak kapcsán jut eszembe, hogy a kormány, a módfelett szaporodó koronavírusos esetek kapcsán 22 órára korlátozta a kijárási tilalmat az eddigi 23 helyett.

Ha, mondjuk, magamból indulnék ki, ennek semmi gyakorlati, de még elméleti megalapozását sem tudnám kicsikarni az elmémből. Mert mit számít az az egy óra?

No de egy nap, ugye, 24 órából áll, még járvány idején is. Elméletileg: ha egy órát „levágunk” belőle, akkor kisebb a kollektív érintkezés, azaz a fertőzés veszélye – főleg az ifjúság körében, amely jó ideje előszeretettel él éjszakai életet, meg nem is nagyon respektálja (cikis lenne számára) a megszorításokat. Magam meg hasonszőrű, -korú kortársaim, életkorunknál fogva sem csípjük igazán az éjszakai életet.

Így hát zokszó nélkül elfogadjuk a legújabb kormányrendeletet.

Sőt, azon sem csodálkozunk – hisz annyi mindent megértünk már –, hogy mások, fiatalabbak, de nem éppen ifjú orvosok is másként értékelik a helyzetet.

Vannak ugyanis olyanok, akik szerint e határozat igen csekély értékű.

Egyesek szerint más országok gyakorlatát kellett volna követni, azokét, amelyek a kijárási tilalmat már 18 órától bevezették. 18 és 22 óra között pedig tekintélyes, négyórás a különbség, s ha az egy órának (nálunk) van, vagy lehet eredménye, a négynek még inkább. Ami, elméletileg, úgy gondolom, tagadhatatlan.

Elméletileg ugyanilyen alapon azt is elfogadhatnánk, hogy a legbiztosabb védekezés a járvány terjedése ellen az lenne, ha az emberek ki sem mozdulnának lakásukból, s nem érintkeznének másokkal: a szerencsétlen vírusok egy idő múltán „kivéreznének”, éhen pusztulnának.

No de a lakosság, a társadalom?

Az is. Mert vízre, élelemre, villanyra, orvosi segédletre stb. mindenképpen szükség volna, ez pedig távszolgáltatással, az otthoni számítógép mellől (honnan volna áram hozzá?) elképzelhetetlen.

A hazai kormány, meg sok más országbeli manapság lavíroz a lehetőségek között, több-kevesebb bölcsességgel és sikerrel, lecsípve innen-onnan azt, amit lehetségesnek gondol az adott helyzetben.

A világszerte számtalan tiltakozás, tüntetés tanúsága szerint a lakosság egy (talán nagyobb) részének tele van a cipője a járvánnyal és megszorításaival.

A kiengedésnek azonban sajnos, még nem jött el az ideje.

S talán, remélhetőleg, az egyórás megszorítás is nyomhat valamit a latban.

Szóljon hozzá
CAPTCHA Image
Jelen
Puskel Péter
Communitas
www.mti.hu
www.hirkereso.ro
www.hirtv.hu