Arad | Fehér | Hunyad | Krassó | Temes
Jelenidő  |  Álláspont  |  Krónika  |  Sport  |  Gazdaság  |  Kultúra  |  Ifi  |  Egészség  |  Hitélet
Vasárnap, 2021. december 05., 06.29
https://kolozsvar.mfa.gov.hu/page/kerelembeadas

De legalább a tenger ingyen van…

Írta: Nagyálmos Ildikó
2021. július 21., 15.58 Szerda

… mondja a lányom, amikor arról beszélgetünk, jól felmentek az árak a román nagyvíz partján, s noha ilyenkor úgyis rászánja az ember a rászánni valót, mégsem díjazza, ha hülyének nézik, átverik. Maga a víz, akkor is ingyen van, erősíti, és nem tudom azzal sem kiábrándítani, hogy ebben az életben semmi nincs ingyen.

A román tengerpart legutolsó állomása, a régi vám, a bolgár határ közelében lévő Vama Veche a szabadság és a szabad élet szimbóluma volt egykoron, s ha régi fénye mára meg is kopott, még erőlködik megőrizni báját. Ide jártak a szabadlelkű művészek, a féktelen szabadság életérzését megtapasztalni és megélni vágyó hippik, rockerek, nudisták és a munkájukból kizökkenni akaró, de mindenre nyitott entellektüellek. Azok, akik nem vágytak semmilyen sallangra, akik a minimál körülmények diszkrét báját keresték, akik meztelenül fürödtek a tengerben, este pedig tábortüzet gyújtottak a parton, és a világgal megbékélve, mindenkit szeretve körültáncolták. Az éjszakai fürdőzés, a parton való sátrazás élményét vadászták, a megfelelési kényszer teljes mellőzését, azt az életet, ahol nincsenek szabályok, nincsenek elvárások, csak a lét elviselhető könnyűsége.

Ez volt az egyetlen hely Konstancától lefelé, ahol nem épültek drága szállodák, a partot nem töltötték meg kemény lejekért bérelhető napágyakkal és drága koktélokat kínáló büfékkel. Eddig. Itt mindenki azt evett-ivott, amit hozott. Ez volt a varázsa.

Mára – egyesek gyors meggazdagodása árán – szép lassan átalakult. A régi vámás arcok közül néhányan még meg-megjelennek, a főutca zenészeiből még felismerünk egy-két régi hippit, de szó szerint elözönlötték a kifent, kikent bukaresti lányocskák, legényecskék, akik idegesítően rázzák reggelig a rongyot a román mulatósra. A helyet kiépítették a mai igényeknek megfelelően, sok-sok szórakozóhellyel és vendéglővel, ahol rettenetesen sokba kerül az élet. A minimál életstílus már csak a part legutolsó halászkocsmájánál lelhető fel, de hamarosan talán azt is felvásárolja egy üzletember, aki kiszagolja a jó bizniszt.

Elvesztettük tehát az utolsó szabad román tengerpart fellegvárát is, marad a nosztalgia, a régi szép idők emlékezete. Talán a fiatalságunkat is siratjuk egy kicsit, és kapaszkodunk abba az érzésbe, amikor szabadon, önfeledten élveztük az élet apró örömeit.

Szóljon hozzá
CAPTCHA Image

Hozzászólt: Hollai / Péntek, 2021. július 23., 16.58 Válaszoljál rá!

Oh, igen. A román tengerpartról sok szép emlékem van, talán egyszer le is írok egy,kettőt.
1955 öszén Poarta Albaról szabadultam,aztán vonattal Constantára, és első utam a tengerhez vezetett, az első tengerpart, amelyet életemben láttam. Mikor megláttam a végtelen vízet, sírtam a boldogságtól, három évi fogság után, ez a lárvány leírhatatlan érzéssel töltött el. Aztán később is jöttem, Constantán jó barátom élt, no meg kaptam beutalót a szindikátustól.
Régen volt, nagyon régen, ahogy írod csak a nosztalgia marad.
Szép írás.
Ottó
bácsi

Jelen
Puskel Péter
Communitas
www.mti.hu
www.hirkereso.ro
www.hirtv.hu