Arad | Fehér | Hunyad | Krassó | Temes
Jelenidő  |  Álláspont  |  Krónika  |  Sport  |  Gazdaság  |  Kultúra  |  Ifi  |  Egészség  |  Hitélet
Szerda, 2020. augusztus 12., 20.39

Rohan az idő

Írta: Nagyálmos Ildikó
2020. július 08., 06.00 Szerda

Bizonyára másnak is feltűnt, hogy mostanában rohan az idő. Csak kapkodjuk a fejünket, hogy megint péntek, ismét hétfő… Valami tényleg történhetett az idővel, hiszen nem csak nekünk, felnőtteknek tűnik fel az idő gyors múlása, hanem a gyerekek is így látják. Legyen szó iskolai időszakról, akár vakációról, lányom többször megjegyezte, hogy ismét elrohant egy hét…

Emlékszem gyerekkorom hosszú, végeláthatatlan, álmos nyaraira, amikor egy nap alatt annyi minden történt, hogy egy kisregénybe sem férne bele. Gyakran vittek a mezőre kapálni, „szénacsinálni”, s miután elvégeztük a kötelező teendőket, utána még a patakban naphosszat játszhattunk, szarkatojásokat gyűjtöttünk a szilvafákra rakott fészkekből, vadvirágot szedtünk a mezőn, olvastunk, és még mindig hátravolt a nap jó része. Istenem, milyen hosszú időnek tűnt várni a szüleinket a ház előtti kispadon, s amikor már végképp feladtuk, hogy aznap láthatjuk őket, akkor gurult be az autó a poros kisutcába, s szaladtunk, ugrottunk a nyakukba. Nem csak a szeretetre voltunk kiéhezve, de édesség hiányában a cukorszintünk folyton a béka feneke alatt volt, mindig vártunk valami nyalánkságot, s egy „gumellának”, a rághatatlan rágóguminak úgy örültünk, mintha a világ legcsodálatosabb dolgához jutottunk volna hozzá. Mindenre jutott idő, a hosszú beszélgetésekre, szomszédolásra, rokonlátogatásra… Esténként kantáros fazékkal hordtuk a tejet Olga néniéktől, rendszerint ezzel zártuk a hosszú napot.

Ma már mindenhová autóval megyünk, folyton sietünk, mégsincs időnk semmire. A rokonokkal sem tartjuk a kapcsolatot, hiszen mindenkinek annyi dolga van, türelmünk sem lenne meghallgatni mások baját, hiszen épp elég a miénk. Boltban vásárolunk sebtében, főzünk valamit nagyon gyorsan, amit rövid idő alatt elfogyasztunk, mert megint rohanni kell valahová, és folyton az az érzésünk, hogy lekésünk valami nagyon fontosról. Lekéssük a saját életünket. Pihenni végképp nincs időnk, éjszaka sem nyugszunk, mert tervezzük a következő napok programjait. És azon tűnődünk: ez a nyár is milyen gyorsan elszaladt.

 

Szóljon hozzá
CAPTCHA Image
Jelen
Puskel Péter
Communitas
www.mti.hu
www.hirkereso.ro
www.hirtv.hu